Minden korábbi marsjárót és holdjárót maga mögé utasított a Perseverance. A NASA járműve 45,2 kilométert tett meg a vörös bolygón 2021-es landolása óta. Az ősi élet nyomait kutató szerkezet kitűnő állapotának köszönhetően akár a következő évtizedben is dolgozhat – közölte kedden az amerikai űrhivatal. A rover feladata továbbra is az ősi marsi élet lehetséges nyomainak kutatása.
Az autó méretű, hatkerekű rover öt és fél évvel a küldetése megkezdése után érte el ezt a mérföldkövet. Missziójának elsődleges célja annak vizsgálata, hogy a Föld szomszédján valaha is léteztek-e a mikrobiális élet kialakulásához kedvező feltételek.
E lenyűgöző út során a jármű a Naprendszer eddig feltárt legősibb geológiai képződményei közül is megvizsgált néhányat.
„A Perseverance műszaki hardverei és műszerei kiváló állapotban vannak, és minden biztonsági, redundáns rendszer zavartalanul elérhető” – nyilatkozta a sajtó képviselőinek Steven Lee, a NASA kaliforniai Jet Propulsion Laboratory munkatársa.
„A rendszerek legfrissebb értékelése alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a marsjáró képes lesz a 2030-as években, sőt valószínűleg azon túl is zavartalanul működni” – tette hozzá Lee, aki a NASA két aktív marsjárójának, a Perseverance-nek és a Curiositynek a projektmenedzsere.
A Perseverance ezzel a teljesítménnyel túlszárnyalta a NASA Opportunity marsjárója által 2004 és 2018 között felállított korábbi, 45 kilométeres (28,06 mérföldes) marsi rekordot. Ráadásul mindkét eszköz bőven felülmúlta a holdjárók által korábban megtett maximális távolságokat is.
Átkelés a Jezero-kráteren
A Perseverance tudományos eszközeivel eddig a Jezero-kráterre összpontosított. Ez a régió a Mars északi féltekéjén fekszik, és a tudományos konszenzus szerint több milliárd évvel ezelőtt víz borította, egy hatalmas tómedencének adva otthont.
A marsjáró ezt a távolsági mérföldkövet egy Idubi nevű terület felé tartva, a kráter nyugati pereménél fekvő, Lac de Charmes becenevű régión áthaladva érte el.
Eközben társjárműve, a Curiosity a marsi egyenlítő közelében fekvő Gale-kráterben folytatja a kutatást.
A Perseverance egyelőre nem mutatja a lassulás legkisebb jelét sem – emelte ki Lee.
Elmondása szerint a mobilitási rendszer mechanizmusait folyamatosan tesztelik, hogy bebizonyítsák: a rover képes legalább 100 kilométert (62 mérföldet) vagy annál is többet megtenni. Magát a hardvert földi körülmények között 150–300 kilométernek megfelelő távolságra hitelesítették.
A NASA a Perseverance sikerének jelentős részét az AutoNav nevű autonóm navigációs rendszernek, vagyis az önvezető képességnek tulajdonítja. Lee szerint az útvonalak 90 százalékát a jármű teljesen önvezető üzemmódban, emberi beavatkozás nélkül teszi meg.
„A Perseverance sztereó felvételeket készít az előtte álló terepről, generál egy 3D-s szoftvertérképet, majd önállóan kiválasztja a legbiztonságosabb utat a célja felé” – magyarázta a szakember.
Egy másik alapvető fontosságú komponens a Vision Compute Element. Ez egy nagy sebességű társprocesszor, amely lehetővé teszi a rover számára a képek azonnali feldolgozását és az önvezető szoftver szinte folyamatos futtatását haladás közben – fűzte hozzá.
Ez éles ellentétben áll a korábbi marsjárókkal, amelyeknek minden egyes haladási szakasz előtt meg kellett állniuk egy pillanatra, hogy az adatok feldolgozásával „gondolkodjanak”.
„A Perseverance a korábbi marsjáróink – a Sojourner, a Spirit, az Opportunity és a Curiosity – 29 éves örökségére építkezik. Mindegyik misszió magában foglalja az elődök tanulságait, folyamatosan fejlesztve azt a képességünket, hogy miként közlekedjünk egy másik bolygó felszínén” – hangsúlyozta Lee.
Az élet nyomai
Lee szerint a rover legnagyobb eddigi eredménye szinte bizonyosan a tavaly nyilvánosságra hozott lehetséges bioszignatúra, vagyis az ősi mikrobiális élet feltételezett nyomainak felfedezése volt.
Ezeket a nyomokat egy olyan vöröses kőzetben találták meg, amely a becslések szerint 3,2–3,8 milliárd évvel ezelőtt keletkezett egy egykori folyómederben – ott, ahol a víz a Jezero-krátert egykor feltöltő tóba ömlött.
A projektmenedzser rávilágított: a Lac de Charmes felszíne további kulcsfontosságú nyomokkal szolgálhat a korai bolygógeológiai folyamatokról, például a hatalmas meteoritbecsapódások hatásairól. Maga a Jezero-kráter is egy ilyen kataklizmikus becsapódás következtében alakult ki a Mars történelmének hajnalán.
Lee keringőegységekről származó bizonyítékokra is hivatkozott, amelyek szerint a kráter peremének egyes területein egykor meleg vagy forró talajvízzel táplált hidrotermális rendszerek működtek.
„Ezek a területek egykor meleg, vizenyős felszín alatti környezetet biztosíthattak, amely ideális lehetett az élet elősegítésére” – magyarázta. „Ami azt illeti, egyes paleontológusok azt feltételezik, hogy a földi élet is pontosan ilyen környezetben vehette kezdetét.”
A rover eredeti küldetésterve mindössze 20 kilométeres (12,4 mérföldes) távolság megtételével számolt. A várakozásokat felülmúló teljesítmény miatt a NASA nemrégiben jóváhagyta a kráter peremének feltérképezésére irányuló misszió meghosszabbítását, nagyjából 2028 végéig.
A marsjáró plutóniumalapú energiarendszere a terveknek megfelelően működik – emelte ki Lee, hozzátéve, hogy a jármű „még sok évre elegendő hasznos energiával rendelkezik” a kutatás folytatásához – írta a Reuters.
