Több mint egy évezrede tartja fenn a környező gázokkal ütköző, hatalmas kiterjedésű lökéshullámát egy halott csillag a Tejútrendszerben. A Földtől 730 fényévre található égitest viselkedése alapjaiban mond ellent a csillagászati modelleknek. A megfigyelések alapján a rendszerből teljesen hiányzik az anyagbefogó korong, amely a tudomány jelenlegi állása szerint ahhoz kellene, hogy az energiát folyamatosan biztosítsa a masszív kiáramlásokhoz.
Az RXJ0528+2838 egy látszólag békés fehér törpe, amely a Szekeres (Auriga) csillagképben található – hívják fel rá a figyelmet a Quora csillagászati fórumainak szakértői összefoglalói. A halott csillag egy kettőscsillag-rendszer tagjaként egy Nap-típusú kísérővel mozog együtt, miközben folyamatosan gázt vonz el tőle, ami egy eddig sosem látott fizikai anomáliát eredményez.
A hiányzó kozmikus motor
Amikor egy fehér törpe anyagot szív el a társától, az áramló por és gáz az esetek túlnyomó többségében egy forgó, egyre sűrűsödő gyűrűt – akkréciós korongot – formál a csillag egyenlítői síkjában. Ez a felgyülemlő struktúra működik kozmikus motorként: az itt felhalmozódó anyag biztosítja azt a folyamatos energiát, amely aztán a csillagból kiinduló erőteljes anyagsugarakat hajtja.
Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) megfigyelései egyértelműen kimutatták egy masszív, legalább egy évezrede fennálló és táguló lökéshullám jelenlétét az RXJ0528+2838 körül, amelyet az izzó hidrogén-, nitrogén- és oxigéngázok rajzolnak ki – írták meg a Nature Astronomy kutatásában. A kutatók megdöbbenésére azonban a csillag körül semmilyen akkréciós korong, de még egyértelmű anyagsugár sem azonosítható.
Mágneses csapdába esett gázok
„A meglepetés, hogy egy látszólag csendes, korong nélküli rendszer ilyen látványos ködöt képes létrehozni, egyike volt azoknak a ritka 'wow' pillanatoknak” – idézi Simone Scaringit, a Durham Egyetem docensét az EcoPortal beszámolója. A szakember szerint a meglévő modellek alapján egy ilyen léptékű energiaáramlás a tápláló korong hiányában egyszerűen lehetetlen lenne.
A csillagászok jelenlegi legerősebb elmélete szerint a rejtély kulcsát a fehér törpe extrém erős mágneses mezőjében kell keresni – fejtik ki a Quora asztrofizikai elemzései. Egy mágnesesen ennyire aktív rendszerben a kísérőről érkező anyag nem tud koronggá rendeződni, hanem az erővonalak mentén kényszerpályára kerülve, egyenesen a halott csillag felszínére zuhan, bár ez önmagában még mindig nem magyarázza meg a felszabaduló energia elképesztő mértékét.
A Nicolaus Copernicus Csillagászati Központ munkatársa, Krystian Ilkiewicz által vezetett kutatás rávilágít: az RXJ0528+2838 felfedezése arra kényszeríti a szakembereket, hogy alapjaiban gondolják újra a halott csillagok anyagbefogásáról és az űrbéli környezetükkel való kölcsönhatásairól szóló dogmákat.
