Miért élnek egyesek 110 évnél is tovább, miközben mások a százat sem érik meg?

A São Pauló-i Egyetem Humán Genomikai és Őssejtkutató Központjának kutatói arra hívják fel a figyelmet: Brazília a világ egyik legfontosabb, mégis alulértékelt terepe lehet az extrém emberi hosszú élet vizsgálatának. Az erről szóló tanulmány a Genomic Psychiatry című folyóiratban jelent meg.

Brazília genetikai különlegessége

Brazília népessége rendkívüli genetikai sokszínűséget mutat. A portugál gyarmatosítás, az Afrikából behurcolt rabszolgák milliói, valamint az európai és japán bevándorlási hullámok olyan kevert lakosságot hoztak létre, amelyhez hasonló alig akad a világon.

Korábbi genetikai vizsgálatok már több millió, korábban ismeretlen génváltozatot azonosítottak brazil mintákban, köztük olyanokat is, amelyek teljesen hiányoznak a globális adatbázisokból. Ez különösen fontos a hosszú élet kutatásában, mivel a kevert származású, rendkívül idős emberek olyan védő genetikai sajátosságokat hordozhatnak, amelyek más populációkban nem jelennek meg.

Ritka emberek, rendkívüli élettörténetek

A kutatócsoport több mint 160 száz év feletti embert követ nyomon, köztük húsz igazolt szupercentenáriust. A résztvevők Brazília különböző régióiból származnak, eltérő társadalmi és környezeti háttérrel.

A csoport tagja volt például Inah nővér is, aki 116 éves korában hunyt el 2025 áprilisában, és haláláig a világ legidősebb élő embereként tartották számon. A vizsgálatban szerepelt a világ két legidősebb férfija is: egyikük 112 évesen halt meg, a másik jelenleg 113 éves.

Hosszú élet orvosi háttér nélkül

A kutatók számára különösen figyelemre méltó, hogy sok szupercentenárius életének nagy részét szegény, alulfinanszírozott térségekben élte le, minimális egészségügyi ellátással. Ennek ellenére többen közülük időskorukban is szellemileg frissek maradtak, és önállóan látták el magukat.

Ez lehetőséget ad annak vizsgálatára, hogyan alakulhat ki biológiai ellenálló képesség komoly orvosi beavatkozások nélkül.

Családok, ahol a hosszú élet öröklődik

Az egyik vizsgált család különösen feltűnő: egy 110 éves nő három unokahúga is száz év feletti kort ért meg, egyikük 100 évesen még versenyszerűen úszott. Az ilyen családi halmozódások alátámasztják azt a korábbi megfigyelést, hogy a százévesek testvérei többszörösen nagyobb eséllyel élnek extrém idős korig.

A kutatók szerint ezek az esetek segíthetnek elkülöníteni a genetikai hatásokat a környezeti és életmódbeli tényezőktől.

Mi különbözteti meg biológiailag a szupercentenáriusokat?

A legújabb eredmények szerint ezeknél az embereknél az immunrendszer bizonyos elemei fiatalabb korra jellemző hatékonysággal működnek. A sejtek „karbantartó” folyamatai aktívak maradnak, így kevesebb károsodott fehérje halmozódik fel.

Érdekes módon az immunrendszerük nem egyszerűen „lassabban öregszik”, hanem alkalmazkodik: olyan sejtösszetétel alakul ki, amely ritka a fiatalabb korosztályban is. A kutatók ezt nem hanyatlásnak, hanem biológiai átrendeződésnek tekintik.

Amikor a 110 évesek túlélik a járványt

A COVID–19 járvány idején három, 110 év feletti brazil résztvevő is átesett a fertőzésen még az oltások megjelenése előtt, és felgyógyult. Laborvizsgálatok szerint erős immunválaszt mutattak, ami újabb bizonyíték arra, hogy szervezetük kivételesen ellenálló.

Miért fontos mindez?

Világszerte alig kutatják az extrém hosszú életet ilyen genetikai sokszínűség mellett. A brazil adatok azt sugallják, hogy az öregedés nem pusztán lassulhat, hanem bizonyos szinten ellensúlyozható is.

A kutatók szerint a jövőben nemcsak a DNS elemzése lesz fontos, hanem sejtszintű és immunológiai vizsgálatok is. Ezek az eredmények nemcsak a hosszú élet titkát közelebb vihetik, hanem hozzájárulhatnak ahhoz is, hogy az időskor egészségesebb legyen.

A tanulmány végkövetkeztetése szerint a szupercentenáriusok nem egyszerűen sokáig élnek: ellenállnak, alkalmazkodnak, és aktívan szembemennek az öregedés biológiai folyamataival. Ez pedig alapjaiban változtathatja meg azt, ahogyan az emberi élethosszról gondolkodunk.