1492. október 11-én este, nem sokkal az amerikai kontinens elérése előtt, Kolumbusz Kristóf egy különös fényjelenségre lett figyelmes az Atlanti-óceánon. A Santa María fedélzetén állva, este tíz óra körül egy apró, távoli fényt pillantott meg, amely úgy tűnt, mintha fel-le mozogna.
A jelenség annyira halvány volt, hogy a két odahívott társa közül csak az egyiknek sikerült észrevennie. Kolumbusz később úgy írta le a látványt, mintha egy apró viaszgyertya fénye villant volna fel a sötétben.
A fény felbukkanása régóta foglalkoztatja a történészeket és a kutatókat. Egyes feltételezések szerint a part közelében élő emberek tábortüze vagy egy kenu fénye lehetett, mások úgy vélik, hogy a felfedező képzelete játszhatott vele. Egy 1935-ben felvetett tudományos magyarázat szerint azonban a jelenségért akár világító tengeri férgek is felelősek lehettek.
Az Odontosyllis nemzetségbe tartozó, közismert nevükön tűzférgeknek nevezett élőlények a párzási időszakban zöldes fényt bocsátanak ki. A nőstények a víz felszínéhez közel, körkörös mozgással úsznak, miközben fényjelzésekkel vonzzák a hímeket. Ez a látványos biolumineszcens viselkedés a holdciklushoz igazodik, és különösen a negyedhold környékén figyelhető meg.
Bár nem bizonyítható, hogy Kolumbusz valóban ezeket az élőlényeket látta, a feltevés izgalmas kapcsolatot teremt a történelmi beszámoló és a tengeri élővilág különleges jelenségei között. A rejtélyes fény mindenesetre néhány órával előzte meg azt a pillanatot, amikor a spanyol expedíció végül szárazföldet pillantott meg, és kezdetét vette az európaiak amerikai jelenlétének története - írja a The New York Times.
