A Nílus-delta mélyén, több méter vastag iszapréteg alatt egy hatalmas, mintegy 2600 éves építményt fedeztek fel régészek. A kutatók műholdas radaradatok és föld alatti elektromos vizsgálatok segítségével bukkantak a maradványokra, amelyek az ókori Egyiptom egyik fontos vallási központjában, Butóban találhatók.
A mai Tell el-Fara'in területén fekvő ókori városban évszázadokon át éltek emberek, és a későbbi építkezések során számos korábbi épületet lebontottak vagy újra felhasználtak. A mélyebben fekvő rétegek feltárását azonban megnehezítette a magas talajvíz és a Nílus-delta agyagos talaja. A kutatók ezért a hagyományos ásatások helyett először a Sentinel–1 műhold radaradatait elemezték, majd elektromos ellenállás-tomográfiával háromdimenziós képet készítettek a föld alatti rétegekről.
A vizsgálatok egy körülbelül 128 méter hosszú és 62 méter széles, ovális alakú anomáliát mutattak ki. A felszín alatt 3–6 méteres mélységben egy jelentős méretű, vályogtéglából épült szerkezet körvonalai rajzolódtak ki. A leletek és az építési réteg alapján az épület az egyiptomi 26. dinasztia idejéből, a Kr. e. 688 és 525 közötti szaiszi korszakból származik.
Az épület pontos rendeltetése egyelőre nem ismert. A kutatók szerint lehetett nagyméretű sír, papok lakóhelye vagy vallási szentély. A kisebb ásatások során talált apró szolgálószobrocskák, egy mészkőoltár és egy Thot istenhez kapcsolható fajansz páviánfigura arra utalnak, hogy a helyszínen vallási vagy temetkezési szertartásokat végezhettek.
A felfedezés egyik legérdekesebb részlete az épület alatt húzódó, vastag, tiszta homokréteg. A kutatók úgy vélik, hogy ezt az ókori építők szándékosan alakították ki az alapozás részeként. A homok egyenletesebben oszthatta el az épület súlyát, segíthette a víz elvezetését, és megóvhatta a vályogtéglákat a nedvességtől. Ez különösen fontos volt a Nílus-delta instabil, vízzel telített agyagos talaján.
A lelet az ókori egyiptomiak fejlett építészeti és mérnöki ismereteiről tanúskodik. A szaiszi korszakban az egyiptomi uralkodók nagy hangsúlyt fektettek a vallási központok újjáépítésére és a hagyományos kultúra megerősítésére. Buto, amely az alsó-egyiptomi identitás és a Wadjet kígyóistennő kultuszának fontos központja volt, kiemelt szerepet játszhatott ebben a folyamatban.
A kutatók további geofizikai vizsgálatokat terveznek, hogy feltárják a mélyebben fekvő, még régebbi városrétegeket is. A módszer jelentősége túlmutat ezen az egyiptomi lelőhelyen: lehetővé teheti, hogy a régészek más, nehezen megközelíthető területeken is pontosabban térképezzék fel a föld alatti építményeket, még a nagyobb ásatások megkezdése előtt - írja a LiveScience.
