Különleges víz alatti felfedezést tettek a délnyugat-angliai Devon partjainál: kiderült, hogy egy régóta ismert, első világháborús vitorlásként nyilvántartott roncs valójában a második világháborús U–672-es német tengeralattjáró. A Gasperados nevű búvárcsapat idén nyáron azonosította a legendás hajótestet, amely 1944-ben a legénység életét megmentő, drámai felszínre emelkedés után süllyedt a hullámsírba.
A mintegy hetven méteres mélységben nyugvó acéltestről egészen idén júliusig úgy tartották, hogy egy első világháborús vitorlás maradványa. A nyári merülések során azonban gyanússá vált a forma, majd augusztusban a Gasperados búvárexpedíciója egyértelműen bizonyította: a tengerfenéken az U–672-es búvárhajó fekszik.
A hajó harci útja 1944 júliusában ért véget, amikor a brit királyi haditengerészet HMS Balfour nevű fregattja rátalált és súlyos csapást mért rá. A végzetes találat után a tengeralattjáró a mélybe merült, de Ulf Lawaetz parancsnok addig várt a tenger felszíne alatt, ameddig csak lehetett. Végül a ballaszttartályok kifúvatásával a felszínre hozta a roncsolódott járművet, és sorsára hagyta azt, hogy esélyt adjon a túlélésre az 52 fős legénységének. A döntés sikeres volt, minden tengerész életben maradt.
A mostani azonosítás egy régi történelmi ellentmondást is tisztázott: a HMS Balfour korabeli hajónaplója közel negyven tengeri mérfölddel távolabbra tette az összecsapás koordinátáit, a tengerfenéken talált roncs azonban rácáfolt a brit feljegyzésekre.
Dominic Robinson, a kutatócsapat tagja rámutatott, hogy a hajótest páratlan történelmi leleteket őrzött meg. A felfedezést egy acél hajócsavar, a felszíni levegőellátást biztosító korai Schnorchel-rendszer (légzőcső), valamint a németek Aphrodite nevű radarelhárító csaliberendezésének maradványai erősítették meg. A szakember kiemelte, hogy éppen a légperiszkóp megtalálása jelentette a döntő bizonyítékot az azonosításnál.
„Fantasztikus érzés, hogy megoldottunk egy újabb víz alatti rejtélyt” – nyilatkozta Robinson. Kifejtette: a tengeralattjárók kutatása azért is rendkívül izgalmas, mert a kereskedelmi hajókkal ellentétben véges számban épültek, a sorsukat alaposan dokumentálták, és a La Manche csatorna térségében a búvárok mára szinte az összes roncsot azonosították. Éppen ezért számít ritka és különleges eseménynek, amikor egy újabb bukkan fel a mélyből.
A sikeres expedíció híre Ulf Lawaetz volt parancsnok családjához is eljutott, akik hamar felvették a kapcsolatot a kutatókkal. Elmondták, hogy 82 év elteltével mekkora megkönnyebbülést jelent számukra a roncs megtalálása, majd megmutattak a búvároknak egy apró, sorszámozott azonosítócímkét, amelyet az egykori tiszt élete végéig megőrzött.
Ahogy Dominic Robinson fogalmazott: a roncsok felkutatása gyakran a műszaki részletekről, a koordinátákról, a fényképekről és az élettelen fémdarabokról szól. Ám amikor a leszármazottak jelentkeznek, hirtelen kézzelfoghatóvá válik a roncsok mögött rejlő, valódi emberi sorsok súlya – írta az Indipendent.
