Az európaiak többségének bőre évezredeken keresztül sötétebb lehetett, mint azt sokan gondolnák, és a világos bőrszín csak fokozatosan vált elterjedtté a kontinensen. Egy ősi emberi DNS-mintákat elemző kutatás szerint a világos bőr, a szőke haj és a kék szem együttese sokáig ritkaságnak számított, és a világosabb pigmentáció elterjedése jóval lassabban ment végbe, mint azt korábban feltételezték.
Az emberiség Afrikából kiindulva népesítette be a világ különböző területeit. Az első modern emberek jellemzően sötét bőrrel, hajjal és szemmel rendelkeztek. Ahogy őseink egyre északabbra vándoroltak, a kisebb UV-sugárzású környezethez való alkalmazkodás elősegíthette a világosabb bőrszín kialakulását. A világosabb bőr ugyanis hatékonyabbá teheti a D-vitamin termelését olyan területeken, ahol kevesebb napfény éri az embereket.
A kutatók 348, Eurázsia különböző részein élt ősi ember DNS-ét elemezték, és a bőr-, haj- és szemszínhez kapcsolódó genetikai jellemzők változásait vizsgálták az elmúlt 45 ezer évben. Az eredmények alapján a pigmentáció átalakulása nem egyenletesen zajlott: a világosabb és sötétebb bőrű emberek különböző időszakokban és térségekben egyaránt jelen voltak. A tanulmány szerzői szerint a rézkorban és a vaskorban is sok ember rendelkezett sötét vagy köztes árnyalatú bőrrel.
A paleolitikumban, vagyis az őskőkorban a vizsgált minták alapján szinte általános volt a sötétebb pigmentáció. A mezolitikum idején, körülbelül 12 ezer évvel ezelőtt azonban Svédország területén már olyan vadászó-gyűjtögető ember genetikai nyomait is megtalálták, aki a világos bőr, a szőke haj és a kék szem kombinációjával rendelkezhetett. Ez azonban ekkor még ritkaságnak számított: a kutatók mindössze egy ilyen esetet azonosítottak több mint ötven vizsgált mintából.
A neolitikum, vagyis az újkőkor idején a kutatók számos eurázsiai területen továbbra is sötét bőrre utaló genetikai jellemzőket találtak, miközben Észak-Európában már megjelentek a világosabb pigmentáció egyes változatai. A bronzkorban aztán gyakoribbá vált a világos bőr, a szőke haj és a kék szem együttes előfordulása. A vizsgálat szerint a vaskorban, nagyjából a római civilizáció kialakulásának időszakában, a világosabb és sötétebb bőrű emberek egyaránt jelentős arányban voltak jelen Európa különböző részein. A kutatók becslése szerint a világos bőrszín gyakorisága csak ebben az időszakban érte el a sötét bőrszínét.
De miért maradhatott fenn ilyen sokáig a sötétebb bőrszín Európában, még az északi területeken is? A kutatók egyik lehetséges magyarázata az étrendben keresendő. Guido Barbujani, a kutatás egyik szerzője arra hívta fel a figyelmet, hogy a halakban gazdag táplálkozás jelentős mennyiségű D-vitamint biztosíthatott az emberek számára. Így a szervezetnek kevésbé kellett a napfény segítségével előállítania ezt a létfontosságú vitamint, ami mérsékelhette a világosabb bőrszín evolúciós előnyét.
A kutatás eredményei arra utalnak, hogy az európaiak külső megjelenése sokkal hosszabb idő alatt alakult ki, mint azt korábban feltételezték. A kontinens lakosságának bőrszíne nem egyetlen, gyors változás következtében vált világosabbá, hanem hosszú folyamatok, népességvándorlások, genetikai változások és a környezethez való alkalmazkodás eredményeként formálódott. Fontos ugyanakkor, hogy az ismertetett vizsgálat egyelőre szakmai bírálat előtt álló tanulmányon alapult, ezért az eredményeket további kutatásokkal is ellenőrizni kell - írja az IFLScience.
