Az emberi tudat az egyik legnagyobb rejtély, amellyel a tudomány mindmáig küzd. Bár az agy működéséről egyre többet tudunk, továbbra sem értjük teljesen, hogyan alakul ki az a belső élmény, amelynek segítségével saját magunkat gondolkodó, érző és döntéseket hozó lényként érzékeljük.
Egy különös, rendkívül vitatott elmélet szerint azonban az emberi öntudat mai formája sokkal később alakult ki, mint ahogyan azt általában gondoljuk: mindössze négyezer évvel ezelőtt, jóval azután, hogy az emberek már beszéltek, művészeti alkotásokat hoztak létre, és összetett civilizációkat építettek.
Az elképzelést Julian Jaynes amerikai pszichológus vetette fel az 1970-es években. Elméletében különbséget tett az általános gondolkodási képesség és a mai értelemben vett, önmagunkra reflektáló tudat között. Szerinte az emberek már jóval korábban képesek voltak érzékelni a környezetüket, tanulni, emlékezni és cselekedni, de nem feltétlenül rendelkeztek ugyanazzal a belső, önmagukat megfigyelő tudatélménnyel, amelyet ma természetesnek tartunk.
Jaynes úgy vélte, hogy a modern öntudat kialakulásában a nyelv és a kultúra fejlődése játszhatta a kulcsszerepet. Különösen fontosnak tartotta a metaforák és a hasonlatok megjelenését, amelyek segítségével az ember már nemcsak a külvilágot tudta leírni, hanem saját belső állapotait és gondolatait is értelmezhette. Ebből a szempontból a nyelv fejlődése nem pusztán a kommunikációt tette lehetővé, hanem hozzájárulhatott ahhoz is, hogy az ember kialakítsa önmagáról alkotott belső képét.
Az elmélet egyik legérdekesebb része az ókori görög irodalomhoz kapcsolódik. Jaynes a homéroszi Iliászt és Odüsszeiát vizsgálva arra figyelt fel, hogy a két műben eltérően jelennek meg az emberi gondolatok, döntések és belső vívódások. Értelmezése szerint az Iliász szereplői gyakran úgy cselekszenek, mintha az istenek irányítanák őket, és kevésbé jelenik meg bennük a saját gondolataik tudatos mérlegelése. A hősök tetteit sokszor isteni parancsokkal vagy külső beavatkozással magyarázzák, nem pedig önálló belső döntésekkel.
Az Odüsszeiában ezzel szemben Jaynes több olyan elemet vélt felfedezni, amely a mai értelemben vett öntudatra emlékeztet. A szereplők gyakrabban terveznek, mérlegelik a lehetőségeiket, gondolkodnak a következményeken, és tudatosabban alakítják saját cselekedeteiket. A kutató szerint ez a különbség arra utalhat, hogy a két mű eltérő gondolkodásmódot tükröz.
Jaynes az elképzelését az úgynevezett kétkamrás elme elméletével is összekapcsolta. Eszerint az ősi emberi agy két féltekéje a maihoz képest más módon működhetett együtt, és az egyik oldalról származó belső élményeket az ember nem feltétlenül saját gondolatként érzékelte. Ehelyett úgy élhette meg őket, mintha egy isten, egy ős vagy valamely tekintélyes személy szólítaná fel valamire. Jaynes szerint ez magyarázatot adhat arra, miért tulajdonítanak az ókori történetek szereplői olyan nagy jelentőséget az isteni utasításoknak.
Az elmélet ugyanakkor rendkívül vitatott, és nem tekinthető a tudomány által elfogadott ténynek. A történelmi szövegekben megjelenő gondolkodásmód különbségeiből nem lehet egyértelműen arra következtetni, hogy az emberek korábban nem rendelkeztek öntudattal. Az is lehetséges, hogy a különbségek elsősorban az irodalmi műfajok, a vallási elképzelések, a kulturális normák vagy az írói stílus változásait tükrözik.
Az elképzelés mindenesetre fontos kérdést vet fel: vajon az emberi öntudat mindig is olyan volt, mint amilyennek ma ismerjük, vagy a nyelv, a kultúra és a társadalom fejlődésével fokozatosan alakult át? Richard Dawkins evolúcióbiológus Jaynes munkáját egyszer úgy jellemezte, hogy az vagy teljes képtelenség, vagy rendkívüli szellemi teljesítmény. A megjegyzés jól érzékelteti, mennyire megosztó ez a gondolat.
Jaynes elméletének legmerészebb állítása tehát nem az, hogy az ősi emberek képtelenek voltak gondolkodni, hanem az, hogy a saját gondolataikra reflektáló, belső világukat tudatosan értelmező emberi elme viszonylag későn jelenhetett meg. Ha ez az elképzelés helyes volna, akkor az emberiség történetének jelentős részében őseink egészen másként élhették meg saját döntéseiket és belső élményeiket, mint mi ma. Erre azonban jelenleg nincs olyan meggyőző bizonyíték, amely igazolná, hogy az öntudat valóban csak négyezer éve alakult ki - írj az IFLScience.
