Rendkívüli felfedezést tettek a kutatók a Vatikáni Könyvtár egyik kéziratában: egy olyan ősi bibliafordítás részletét sikerült azonosítaniuk, amely évszázadokon keresztül rejtve maradt egy másik szöveg alatt. A különleges lelet a Biblia egyik legkorábbi szír nyelvű fordításának emlékét őrzi, és újabb adalékokkal szolgálhat az Újszövetség szövegtörténetének megismeréséhez.
A töredéket Grigorij Kessel középkorkutató fedezte fel, aki ultraibolya fényképezést alkalmazott a kézirat vizsgálatakor. A módszer segítségével olyan korábbi írás nyomai is láthatóvá válnak, amelyeket az évszázadokkal ezelőtt dolgozó másolók eltávolítottak, hogy a pergament újra felhasználhassák. Az ilyen dokumentumokat palimpszeszteknek nevezik. A középkorban az íróanyagok értékesek és gyakran nehezen beszerezhetők voltak, ezért a régebbi szövegeket sok esetben lemosták vagy lekaparták, majd a helyükre új írást készítettek. A modern képalkotó eljárásoknak köszönhetően azonban a korábbi szövegek egy része ismét olvashatóvá válik.
A felfedezés a Sinai Palimpszesztek Projekt keretében végzett kutatásokhoz kapcsolódik, amelynek célja az ilyen elrejtett szövegek feltárása. A kutatók már számos kézirat korábban olvashatatlannak hitt részeit tudták rekonstruálni, a most azonosított bibliai töredék azonban különösen jelentősnek számít. A szír nyelvű fordítás ugyanis olyan szöveghagyományhoz tartozik, amelynek gyökerei a Kr. u. 3. századig nyúlnak vissza, miközben a fennmaradt kéziratot a 6. században másolhatták le. Ez a fordítási hagyomány körülbelül egy évszázaddal korábbi lehet a legrégebbi ismert görög bibliai szövegváltozatoknál, köztük a Codex Sinaiticusnál.
A lelet azért is fontos, mert a különböző nyelvű bibliafordítások összehasonlítása segíthet megérteni, miként változott és öröklődött tovább a Szentírás szövege az évszázadok során. A szír kereszténységben többféle ószövetségi és újszövetségi fordítás is használatban volt, ám a kutatók korábban mindössze két olyan kéziratról tudtak, amely az evangéliumok ó-szír fordítását őrizte. Az újonnan feltárt részlet ezért egy eddig kevéssé ismert szövegváltozat tanulmányozásához is hozzájárulhat.
A szöveg egyik érdekes sajátossága Máté evangéliumának 12. fejezetében figyelhető meg. Az aratás szombatján történő események leírásakor a görög szövegváltozat arról számol be, hogy Jézus tanítványai megéheztek, ezért gabonakalászokat téptek és ettek. A szír fordításban azonban a beszámoló valamivel részletesebb: a tanítványok a kalászokat a kezük között megdörzsölték, mielőtt elfogyasztották volna a szemeket. Ez az apró eltérés jól szemlélteti, hogy a különböző nyelvi hagyományok miként őrizhetnek meg eltérő részleteket ugyanarról a bibliai történetről.
Claudia Rapp, az Osztrák Tudományos Akadémia Középkorkutató Intézetének igazgatója szerint a felfedezés azt is megmutatja, milyen eredményes lehet a modern digitális technológia és a hagyományos filológiai kutatás együttműködése. Az ősi írásrendszerek, nyelvek és kéziratok alapos ismerete továbbra is nélkülözhetetlen, a korszerű képalkotó technikák azonban olyan részleteket is láthatóvá tehetnek, amelyek korábban hozzáférhetetlenek voltak.
A 2023 decemberében ismertetett felfedezés arra emlékeztet, hogy a nagy múltú könyvtárakban őrzött kéziratok még ma is tartogathatnak meglepetéseket. Egy látszólag jelentéktelen, újra felhasznált pergamendarab akár egy több mint ezerhétszáz éves szöveghagyomány újabb fejezetét is feltárhatja, és közelebb vihet annak megértéséhez, hogyan maradtak fenn a Biblia különböző változatai az évszázadok során - írja az IFLScience.
