Körülbelül 5000–7000 évvel ezelőtt különös változás következett be az emberiség genetikai történetében: drámaian visszaesett a férfiak Y-kromoszómájának genetikai sokfélesége.
A Y-kromoszóma apáról fiúra öröklődik, ezért segítségével a kutatók több ezer évre visszamenőleg követhetik a férfiági leszármazási vonalakat. Egy 2015-ös kutatás szerint az úgynevezett posztneolitikus Y-kromoszóma-szűkület során a genetikai változatosság nagyjából az eredeti szint öt százalékára eshetett vissza Európa, Afrika és Ázsia jelentős részén. Különösen érdekes, hogy hasonló összeomlás nem figyelhető meg a kizárólag anyai ágon öröklődő mitokondriális DNS-ben, vagyis a jelenség elsősorban a férfiági leszármazást érinthette.
A kutatók egyik lehetséges magyarázata szerint a háttérben a neolitikus társadalmak átalakulása és az egymással versengő, férfiági rokonsági csoportok kialakulása állhatott. A mezőgazdaság elterjedésével a kisebb vadászó-gyűjtögető közösségeket egyre összetettebb társadalmak váltották fel, amelyekben a hatalom és a társadalmi státusz gyakran apai ágon öröklődött. A Stanford Egyetem kutatói 2018-ban matematikai modellek és számítógépes szimulációk segítségével azt vizsgálták, hogy a patrilineáris klánok közötti konfliktusok miként okozhatták a férfiági genetikai sokféleség drasztikus csökkenését.
Az elmélet szerint az egymással rivalizáló csoportok közötti erőszak során egyes férfiági leszármazási vonalak teljesen eltűnhettek, miközben a nők tovább élhettek, és más közösségekben folytathatták a családvonalat. Ez generációk alatt oda vezethetett, hogy egyre több férfi ugyanattól a néhány domináns őstől származott, így Y-kromoszómájuk is rendkívül hasonlóvá vált. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy valóban csak egy férfi jutott volna 17 nőre, ahogy azt néha leegyszerűsítve értelmezik. Inkább arról lehetett szó, hogy nagy létszámú férficsoportok ugyanahhoz a közös férfi őshez kapcsolódtak.
A háborús magyarázat azonban nem az egyetlen lehetőség. Egy 2024-ben publikált kutatás olyan modellt mutatott be, amely szerint hasonló genetikai mintázat erőszakos konfliktusok nélkül is kialakulhatott. Egyes férfiági klánok egyszerűen nagyobb sikerrel szaporodhattak, például társadalmi vagy gazdasági előnyeik miatt, és idővel kiszoríthatták a kevésbé sikeres leszármazási vonalakat. A kutatók ezért továbbra sem tudják biztosan, pontosan mi okozta a több ezer évvel ezelőtti genetikai „palacknyakot”. Az azonban figyelemre méltó, hogy a jelenség olyan mértékű lehetett, amelyhez nem könnyű modern történelmi párhuzamot találni: még a rendkívül pusztító, évszázadok háborúi sem hagytak egyértelműen hasonló nyomot az emberiség genetikai sokféleségében - írja az IFLScience.
