Egy hadmérnök dandártábornok

Azon a vidéken, ahol a Rákosi diktatúra alatt megalázó körülmények között éltek az ellenségnek minősített, a fővárosból és az ország legkülönfélébb településeiről a hortobágyi pusztára kitelepített arisztokraták, polgárok, tisztviselők, értelmiségiek, Tiszacsege külterületén az ohati térségben egy imponálóan szép új kastély áll napjainkban. Éppen olyan, mint a szinte teljesen elpusztított régi. A sors különös fintora, hogy a rendszerváltás után úgy-ahogy megtörtént a kommunizmus áldozatainak, így a Hortobágyra kitelepítetteknek a rehabilitálása, éppen a legszörnyűbb megpróbáltatásaik színterén, egy ősi magyar arisztokrata család, a Vayak egykori kastélya is régi fényében pompázhat.

A Vay-család története, ahogy azt mondani szokták, fordulatokban igen gazdag. Tiszacsege az 1660-as években Vay (III) Ábrahám Ibrányi Annával kötött házassága révén került a Vayak tulajdonába. A legendák szerint az arisztokrata család őse egy Voja nevű pogány vitéz volt, akit 994-ben Szent István királlyal egy napon kereszteltek meg, a keresztségben a Tamás nevet kapta. Ennél némiképp hitelesebb a IV. László király idején élt, 1208-ban írásban említett Vay (I) Ábrahám léte. Majdnem kétszáz évet kell várnunk Vay (II) Ábrahám feltűntére, akinek Zsigmond király 1418-ban címeres levelet és pallosjogot adott. Újabb évszázadok elteltével érkezünk el a mi csegei harmadik Ábrahámunkhoz, akinek utódát, Vay (I) Lászlót, Tiszacsege földesurát Rákóczi Ferenccel és Vay (I) Ádámmal együtt Bécsújhelyen tartottak fogságban. László a szabadságharc idején kuruc brigadérosként szolgált. 1717-ben tiszacsegei birtokának felét legidősebb fiára Vay(IV.) Ábrahámra hagyta. A másik rész kettéosztva két lányáé lett, ám a család nem vágta szét a csegei uradalmat, közös kezelésben tartották. Később ez a jó szokás megtört, a következő nemzedék tagjai már feldarabolták a birtokot.

Nagymajor felépítése Vay (I) Miklós nevéhez kötődik, aki igen sokoldalú ember volt: hadmérnök, dandártábornok, császári és királyi kamarás, országgyűlési követ és folyamszabályozási királyi biztos. 1783-ban magyar bárói rangot kapott II. Józseftől. Az ohati tölgyerdőben felépített kastély 1819-re már biztosan állt. Ekkor írták róla, hogy az egész épület új. Felújításakor azonban a kastélypincében az 1821-es évszámot találták meg, ekkor fejezték be teljesen az építkezést.

A klasszicizmusba hajló késő barokk, empire stílusú, rokokó kagylódíszítésű kastély Magyarországon egyedülállónak számít. Négyzetes alaprajzú, kétemeletes főépületét feltehetően nagyobbra tervezték. Az alap huszonötször huszonöt méteres, a ház azonban végül tizenkilencszer tizenkilenc méteres alapterületű lett. A pince beépítetlen részén teraszt alakítottak ki. A pince igen fontos házrésznek számított, nyolcvan gönci hordó bort, és kilencezer pozsonyi mérő búzát lehetett benne tárolni. A kastélypincével összefüggésben később több legenda is életre kelt. Ennek oka az volt, hogy közepén kilenc azonos méretű, boltozatos fülke van, ezeknek kicsi, hatvanszor hatvan centiméteres a bejárati nyílása. Voltak, akik arról írtak tanulmányt, hogy a kastély a középkori ohati apátság romjaira épült, és mivel a szerzetesek bíróként is működtek, a fülkék csakis börtöncellák lehettek. Később kiderült, hogy az ohati apátság nem itt, hanem a mai Telekházán volt. Egy másik legenda a Vay bárók Nagymajor környékén tartott vadászataihoz kapcsolódik: a fülkékben tartották az agarakat. Valójában a fülkék egyszerű búzatárolók voltak.