Ki írta valójában az „Ördög Bibliáját”?

Több mint 800 évvel ezelőtt, amikor a kereszténység uralkodó volt Európában, és nehéz volt nem hívőt találni, létrejött a történelem egyik legszokatlanabb könyve, az „Ördög Bibliája” vagy a „Codex Gigas”. Ki alkotta ezt a kiemelkedő, bár ellentmondásos művet, és miért van nagy tudományos jelentősége, erről írt az Interesting Engineering című kiadvány.

A monumentális könyv, amely csodával határos módon fennmaradt napjainkig, 90x50 cm méretű és 22 cm vastag. Súlya körülbelül 75 kg, így legalább két emberre van szükség a mozgatásához. A könyv összesen 310 pergamenlapot (mélyen megmunkált állati bőrt) tartalmaz, azaz 620 oldalt.

A kódex tartalmazza a teljes Bibliát, valamint néhány történelmi szöveget, enciklopédikus cikket és orvosi értekezést. A könyv gyönyörűen illusztrált, és az egyik leghíresebb az Ördög ábrázolása benne.

Ki írta a „Codex Gigas”-t?

Bár az „Ördög Bibliája” elnevezés gyakoribb a populáris kultúrában, a tudományos körökben a Codex Gigas („Óriáskönyv”) kifejezést használják gyakrabban. Annak ellenére, hogy a legenda szerint maga az Ördög szállt le a földre, hogy egyetlen éjszaka alatt megírja a könyvet, a történészek úgy vélik, hogy a könyvet valamikor 1204 és 1230 között írták a csehországi Podlažice bencés kolostorában. Ma a csehországi Hrast város része. A könyv valószínűsíthető szerzője egy Herman nevű remete szerzetes.

Ezt követően, az elkövetkező évtizedekben a könyv különböző cseh kolostorok között utazott, mígnem 1594-ben II. Rudolf német-római császár személyes gyűjteményébe került.

A harmincéves háború alatt, 1648 körül, a Codex Gigas a svéd császári hadsereg haditrófeájává vált. 1697-ig a művet a stockholmi Svéd Királyi Könyvtárban őrizték, amíg egy tűzvészben majdnem le nem égett. A legenda szerint a könyvet a helyi lelkész, Johann Erikssons mentette meg, aki kidobta az ablakon, megsebesítve egy járókelőt. A Codex azonban fennmaradt, és a svéd állam tulajdonát képezi, amelyet a Svéd Nemzeti Könyvtár képvisel.

Miről híres a Codex Gigas?

„Az ördög könyve” korának legnagyobb kéziratának számít. Legalábbis azok közül, amelyek napjainkig fennmaradtak. Formája és tartalma is megkülönbözteti.

Bár a könyv most 310 oldalas, úgy vélik, hogy további 10 oldal veszett el. De hogy milyen körülmények között és mikor, az ismeretlen.

A korabeli hasonló nagyméretű könyvekkel ellentétben a Codex Gigas kalligráfiája rendkívül egységes és szinte változatlan az egész műben, ami megerősíti a mű egyetlen szerzőjének verzióját.

Nem hivatalos címe, az „Ördög Bibliája” ellenére semmi köze sincs a sátánizmushoz. Épp ellenkezőleg, a keresztény tanítások iránti nyilvánvaló tisztelettel íródott.

Valószínűleg a „Codex Gigas”-t a világról szóló összes tudás gyűjteményeként foganták fel. Egyfajta 13. századi „Wikipédia”. Ezért a könyv tartalma meglehetősen változatosnak bizonyult:

• a kézirat az Ószövetség szövegével kezdődik;
• ezt követi Josephus mindkét könyve – a „Zsidók régiségei” és a „A zsidó háború”;
• majd a sevillai Izidor „Etimológiája” következik – az első egyetemes enciklopédia, amely széles körben elterjedt a középkorban;
• majd követi a különböző századokból származó gyakorlati és elméleti orvosi értekezéseket, Hippokratésztől kezdve;
• aztán jönnek az Újszövetség könyvei;
• utánuk egy rövid bűnbánati buzdítás következik, amely a Mennyei Város és az Ördög híres képeivel zárul;
• az illusztrációk után egy rövid szöveg található, amely leírja az ördögűzési rituálét;
• ezt követi a prágai Kozma "Cseh krónika";
• Ezután, úgy tartják, Szent Benedek statútuma állt, de a hozzá tartozó lapokat kivágták;
• A kódex végén található egy mártírnaptár – a liturgikus év kiszámításának fő útmutatója, a húsvét, valamint híres és kevésbé ismert személyek listája az emléknapjaikkal.

A könyv talán leghíresebb része az úgynevezett „Ördög oldala” – Sátán egész oldalas ábrázolása. A rajz a korához képest tisztességes mesteri színvonalon készült, bár ma a könyvben ábrázolt Antikrisztus inkább szórakoztatónak, mint ijesztőnek tűnik.

Sátánnal szemben „Mennyei Városként” van ábrázolva. Úgy tartják, hogy ez a jó és a rossz szándékos ellentéte volt.