Az északi féltekén a nyár nemcsak máshogy helyezkedik el a naptárban, hanem napokkal tovább is tart, átlaghőmérséklete pedig magasabb, mint az Egyenlítőtől délre. A bolygó Nap körüli pályájának sajátosságai és a hatalmas déli óceánok hűtő hatása egyaránt hozzájárulnak ehhez az aszimmetriához.
A nyári évszak hossza és forrósága nagyban függ attól, hogy a Föld melyik felén tartózkodunk. Az északi féltekén ez az időszak nemcsak az év egy teljesen más szakaszában kezdődik, hanem tovább is tart, miközben az átlaghőmérséklet is érezhetően magasabb. Ezen eltérések okai a bolygó Nap körüli mozgásában, a kontinensek egyenetlen eloszlásában, valamint az óceáni áramlatokban keresendők – derül ki a legújabb tudományos beszámolókból.
Az évszakok váltakozását a Föld forgástengelyének dőlésszöge határozza meg, amely megközelítőleg 23,4 fokkal tér el a keringési síkra állított merőlegestől. Ennek következtében a bolygó egyik fele adott időszakban több, míg a másik kevesebb napfényt kap. A csillagászati nyár az Egyenlítőtől északra így nagyjából június 20–21. és szeptember 22–23. közé esik, délen viszont december 21–22-től március 20–21-ig tart. A meteorológia ugyanakkor naptári hónapokhoz köti a határokat: északon a június, a július és az augusztus, délen pedig a december, a január és a február jelenti a nyarat.
A különbség azonban nem merül ki a puszta naptári eltérésekben. Kutatói becslések szerint a bolygó északi részén a nyári szezon átlagosan mintegy 4,5 nappal hosszabb, mint a déli féltekén. A magyarázat a Föld pályájának adottságaiban rejlik, amely nem tökéletes kör, hanem enyhén elliptikus alakú.
Ahogy Georg Feulner, a Potsdami Klímahatás-kutató Intézet szakembere rámutatott, az északi nyár idején a Föld áthalad a pályájának a Naptól legtávolabbi szakaszán. Ezen a ponton – amelyet naptávolpontnak (afélium) neveznek – a bolygó haladási sebessége körülbelül 29,3 km/s-ra csökken. A pálya másik végén, a napközelpontban (perihélium) ez a sebesség eléri a 30,29 km/s-ot. A gyorsulás és a lassulás miatt a bolygónak eltérő időre van szüksége a különböző pályaszakaszok megtételéhez.
A hőmérsékleti különbségek még ennél is hangsúlyosabbak. Egy 2015-ben közzétett szakmai tanulmány megállapította, hogy a teljes féltekékre vetített átlaghőmérsékleteket vizsgálva az északi nyarak nagyjából 4,35 Celsius-fokkal melegebbek a délieknél.
Ennek egyik legfőbb oka a szárazföld és a víz eloszlása. Északon lényegesen több kontinens található, a hatalmas földtömegek pedig sokkal gyorsabban felmelegszenek a napsugárzás hatására. Ezzel szemben a déli félteke jelentős részét uraló óceánok jóval lassabban változtatják a hőmérsékletüket a víz magas hőkapacitása, valamint a különböző vízrétegek folyamatos keveredése miatt.
A globális óceáni cirkulációnak szintén kulcsszerepe van a folyamatban. Az atlanti meridionális áramlási rendszer (AMOC) jelentős mennyiségű hőt szállít észak felé az Egyenlítőn keresztül. Ez a mechanizmus nemcsak a víztömegeket, hanem a velük szomszédos északi szárazföldi területeket is fűti.
Összességében tehát a pályamozgás dinamikája felel az évszakok időtartamában mutatkozó eltérésekért, míg a kontinensek és az óceánok egymáshoz viszonyított aránya, kiegészülve az áramlatok hőátadásával, a két félteke közötti hőmérsékleti kontrasztot hozza létre – írta a Live Science.
