Azonnali és drasztikus kibocsátáscsökkentést követel a világ vezető klímatudósait tömörítő Nemzetközi Krioszféra Éghajlatváltozási Kezdeményezés (ICCI) és az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP). Két friss, a törökországi COP31 klímacsúcsra időzített jelentésük arra figyelmeztet, hogy a Föld fagyott vízkészlete, a krioszféra rendkívül sebezhető, és a 1,5 Celsius-fokos párizsi klímacél túllépése a jelenlegi állapotában már nem tartható meg.
A bolygó jégtakaróit, tengeri jegét, hótakaróját, gleccsereit és az örökké fagyott talajt (permafrosztot) magába foglaló krioszféra állapota kritikus. Bár a szakértők többsége eddig is egyetértett abban, hogy a 1,5 Celsius-fokos felmelegedési határ – amelyet a jelenlegi tendenciák alapján valószínűleg már 2028-ban átlépünk – átlépése általános veszélyt jelent a klímarendszerekre, a most közzétett két átfogó jelentés rávilágít: a fagyott régiók különösen ki vannak téve az összeomlás kockázatának.
A tudósok konklúziója egyértelmű: a túllépést az abszolút minimumon kell tartani, és a globális átlaghőmérsékletet a lehető leggyorsabban vissza kell kényszeríteni 1,5 Celsius-fok alá.
„A krioszféra kutatói évtizedek óta kongatják a vészharangot. A jég számít, és a szén-dioxid-koncentráció minden egyes emelkedésével a jégveszteségből eredő globális hatások egyre pusztítóbbak lesznek. Ideje, hogy figyeljünk, és ennek megfelelően cselekedjünk” – hangsúlyozta Christiana Figueres, az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének (UNFCCC) korábbi végrehajtó titkára a fő jelentés előszavában. Figueres szerint a jelenlegi évtizedben azonnali lépésekre van szükség: a megújuló energiaforrások megháromszorozására, az energiahatékonyság megduplázására, a gazdaságok villamosítására, a metán- és koromkibocsátás radikális csökkentésére, az erdőirtás visszafordítására, valamint a fosszilis tüzelőanyagok kivezetésének felgyorsítására.
Már a jelenben pusztít az olvadás
Míg a jégolvadás egyes negatív hatásai csak évtizedek múlva fognak teljes súlyukkal érvényesülni, számos következmény már most is érezhető. A jelentések elrettentő példaként említik a nepáli–kínai határon augusztusban bekövetkezett, több mint 1500 halálos áldozatot követelő, gleccseromlás okozta katasztrofális áradásokat.
A dokumentumok előrejelzése szerint a Hindukus-Himalája régióban a jelenlegi klímapolitikák mellett a gleccserek csupán a jelenlegi jégtömegük 41 százalékát tarthatnák meg. Ha sikerülne 1,5 Celsius-fokon korlátozni a felmelegedést, ez az arány 83 százalék is lehetne.
Kiemelt aggodalomra ad okot a világóceánokba ömlő hatalmas mennyiségű édesvizű olvadékvíz, amely nemcsak a tengerek savasodását gyorsítja, hanem képes lelassítani, sőt akár meg is állítani a globális óceáni áramlatokat. A jelentés figyelmeztet: egy 3 Celsius-fokos felmelegedési forgatókönyv esetén a létfontosságú Atlanti-óceáni Meridionális Áramlási Rendszer (AMOC) potenciálisan még 2100 előtt leállhat, ami beláthatatlan és katasztrofális következményekkel járna a globális hőmérsékletre és az időjárási rendszerekre nézve.
A permafroszt, azaz az örökké fagyott talaj felengedése szintén ketyegő bomba. A folyamat során nemcsak potenciálisan veszélyes, évezredek óta fagyott mikrobák szabadulhatnak fel, hanem hatalmas mennyiségű, eddig a talajban megkötött, erős üvegházhatású gáz is a légkörbe kerülhet, tovább gyorsítva a felmelegedést.
Lehet, hogy már a 1,5 fok sem elég
A jelentések leginkább elkeserítő megállapítása, hogy a krioszféra jelenlegi állapotának megőrzéséhez már valószínűleg a 1,5 Celsius-fokos korlát is kevés. Ahhoz, hogy a bolygó fagyott régiói viszonylag stabilak maradjanak, az elkövetkező évszázadokban a hőmérséklet-emelkedést 1 Celsius-fok közelében – vagy akár az alatt – kellene tartani az iparosodás előtti szinthez képest.
A vészjósló dokumentumokat alig néhány nappal a törökországi Antalyában megrendezésre kerülő COP31 klímakonferencia előtt tették közzé. A csúcstalálkozón a világ döntéshozói, környezetvédelmi aktivisták és vállalati lobbisták gyűlnek össze, hogy megvitassák a klímacélok elérésének lehetőségeit. A konferencia központi témája várhatóan a túllépés (az 1,5 fokos határ átlépése) utáni válságkezelés lesz – írta meg az IFLScience.
„Amit egykor a klímaváltozás távoli következményének tekintettek, az most, a világ jégolvadása révén a mindennapi életünkre van hatással. Felgyorsul a globális tengerszint-emelkedés, szűkül a vízellátás, és drasztikusan súlyosbodnak a hegyvidéki veszélyek” – emelte ki Dr. Jerry Jose, a Greenpeace Nemzetközi Tudományos Egységének vezető tudósa. A szakember hozzátette: „A kérdés most az, hogy milyen gyorsan következnek be ezek a változások, és milyen döntéseket hoznak a kormányok a jégveszteség ütemének lassítása és a túllépés legrosszabb hatásainak elkerülése érdekében.”
