Egy könyvtárban általában a szakadt lap, a kifakult tinta vagy a penész jelenti a veszélyt. Marie Curie egyes laboratóriumi feljegyzéseinél azonban másra is figyelni kell: a papír több mint száz év elteltével is radioaktív szennyeződés nyomait hordozhatja. A kéziratok ezért nem csupán tudománytörténeti ereklyék. Fizikai értelemben is magukon viselik azoknak a kísérleteknek a lenyomatát, amelyek megváltoztatták a világot.
Marie Curie 1867. november 7-én született Varsóban, Maria Skłodowska néven, az akkor az Orosz Birodalom fennhatósága alatt álló Lengyelországban. Fiatal nőként Párizsba ment tanulni és később ott találkozott Pierre Curie-vel, akivel nemcsak házasságot, hanem rendkívüli tudományos partnerséget is kötött.
Az 1890-es évek végén Henri Becquerel uránsugárzással kapcsolatos felfedezése nyomán Marie Curie egy különös jelenséget kezdett vizsgálni: bizonyos ásványok sokkal erősebben sugároztak, mint amennyit pusztán urántartalmuk indokolt volna.
Ez vezetett két új elemhez.
1898-ban a Curie házaspár bejelentette a polónium, majd ugyanabban az évben a rádium felfedezését. A „radioaktivitás” kifejezést is Marie Curie honosította meg a tudományos nyelvben.
Egy labor, ahol még senki sem tudta igazán, mitől kell félni
A századforduló laboratóriumai nagyon messze álltak a mai sugárvédelmi előírásoktól. A kutatók nem viseltek modern dózismérőt, védőruhát vagy speciális kesztyűt és még nem ismerték teljesen az ionizáló sugárzás hosszú távú egészségügyi következményeit.
Curie-ék ráadásul óriási mennyiségű uránércet dolgoztak fel azért, hogy végül egészen kis mennyiségű rádiumsót nyerjenek ki.
Marie éveken át egy egyszerű, rosszul felszerelt laboratóriumban keverte és hevítette az anyagokat, miközben a radioaktív vegyületek pora és maradványai könnyen rákerülhettek a munkafelületekre, műszerekre, ruhákra és papírokra. Ebből érthető meg az a furcsa helyzet, amely miatt egyes jegyzetei ma sem közönséges történeti dokumentumok.
A Francia Nemzeti Könyvtár tájékoztatása szerint a Curie házaspár bizonyos laboratóriumi feljegyzései a kísérletek során radioaktív anyagokkal szennyeződtek. Emiatt megőrzésük és kutatói használatuk speciális óvatosságot igényel.
A papír tehát nem önmagától „sugárzik”.
A több mint száz évvel ezelőtti laboratóriumi munka maradványait hordozza.
Miért nem tűnt el a radioaktivitás ennyi idő alatt?
A válaszhoz elég megnézni a rádium egyik legismertebb izotópját. A rádium–226 felezési ideje körülbelül 1600 év. Ez azt jelenti, hogy ennyi idő alatt csökken a radioaktív atommagok száma a felére.
Marie Curie halála óta még egy évszázad sem telt el.
A radioaktív bomlás szempontjából ez szinte csak egy pillanat. Ezért nem különösebben meglepő, hogy az egykor rádiumvegyületekkel érintkező tárgyak bizonyos esetekben ma is mérhető aktivitást mutathatnak.
A történethez az évtizedek során sok legenda is társult. Gyakran úgy fogalmaznak, mintha Curie összes könyve, ruhája és személyes tárgya veszélyesen radioaktív lenne, ami erős túlzás.
A dokumentált tény ennél pontosabb és érdekesebb: egyes laboratóriumi feljegyzések valóban szennyeződtek, ezért kezelésüknél ma is figyelembe kell venni a sugárvédelmi szempontokat.
Két Nobel-díj, amelyre addig nem volt példa
Marie Curie tudományos teljesítményét nehéz túlbecsülni.
1903-ban Pierre Curie-vel és Henri Becquerellel megosztva megkapta a fizikai Nobel-díjat a radioaktivitással kapcsolatos kutatásokért. Ezzel ő lett az első nő, aki Nobel-díjat kapott.
Nyolc évvel később, 1911-ben újra Stockholmba hívták, ezúttal a kémiai Nobel-díjért, amelyet a rádium és a polónium felfedezéséért, illetve a rádium vizsgálatáért ítéltek neki. Ezzel Marie Curie lett az első ember, aki két különböző természettudományos kategóriában is Nobel-díjat nyert.
Miközben a tudományos világ egy része ünnepelte, Curie magánélete és női mivolta miatt gyakran kemény előítéletekkel is találkozott. A laborban azonban következetesen ugyanaz érdekelte, hogy mit fognak jelezni a mérések.
És a mérések új világot nyitottak meg.
A háborúban nem a laborban maradt
1914-ben aztán Európa egészen másfajta kísérleti tereppé változott.
Kitört az első világháború és Curie felismerte, hogy a röntgensugárzás segítségével az orvosok gyorsabban megtalálhatják a katonák testébe fúródott lövedékeket és repeszeket.
Csakhogy a frontra nem lehetett egyszerűen odavinni egy kórházi röntgenosztályt.
Curie ezért mobil röntgenállomások megszervezésébe kezdett. Az autókba röntgenberendezést és elektromos áram előállítására alkalmas eszközöket szereltek, majd a járművekkel a sebesültek közelébe mentek. Ezeket később gyakran „petites Curies”, vagyis „kis Curie-k” néven emlegették.
Marie nem egyszerűen pénzt gyűjtött hozzájuk. Röntgentechnikát tanult, személyzetet képzett és maga is részt vett a munkában, miközben lánya, Irène is bekapcsolódott a háborús radiológiai szolgálatba.
A mobil röntgenezés katonák tömegeinek kezelését könnyítette meg és megmutatta, hogy Curie számára a tudomány nemcsak elmélet, hanem eszköz is volt.
A felfedezés ára
A tragikus ellentmondás az, hogy Curie munkássága egyszerre segített létrehozni a modern sugárterápiát és radiológiát, miközben saját életében még alig létezett megfelelő sugárvédelem.
1934-ben halt meg, 66 éves korában.
Halálának oka aplasztikus vérszegénység volt, amelyet széles körben összefüggésbe hoznak hosszú éveken át elszenvedett sugárterhelésével. Ebbe nemcsak a rádiumkutatás, hanem a korai röntgenberendezésekkel végzett munka is beleszámíthatott.
Ma egy laborban már egészen más szabályok között dolgoznának azokkal az anyagokkal, amelyeket Curie-ék sokszor közvetlenül kezeltek. A történet ezért egyszerre lenyűgöző és nyugtalanító.
Marie Curie olyan területre lépett, amelynek veszélyeiről még nem volt térkép. A térképet részben ő rajzolta meg.
A füzet, amelyben nemcsak a tinta maradt meg
Több mint száz évvel később egy Curie-féle laboratóriumi jegyzetfüzet már önmagában is felbecsülhetetlen tudománytörténeti tárgy.
Benne lehetnek számítások, megfigyelések, kísérleti adatok, javítások és olyan hétköznapi feljegyzések, amelyeket egy kutató talán soha nem gondolt örökkévalónak.
Csakhogy ezek a lapok valami mást is őriznek.
Annak a korszaknak a fizikai lenyomatát, amikor az emberiség éppen felfedezte a radioaktivitást, de még nem tudhatta teljesen, milyen veszélyt tart a kezében.
Marie Curie neve ezért nem csupán két Nobel-díjon és két kémiai elem történetén maradt rajta.
Ott van a régi laborjegyzetek lapjain is, tintával, számokkal és egy láthatatlan sugárzás lenyomatával, amely több mint egy évszázad után sem tűnt el.
Forrás: Bibliothèque nationale de France – Marie és Pierre Curie laboratóriumi feljegyzéseinek megőrzéséről szóló tájékoztatás. Nobel Prize történeti adatbázis. Institut Curie és tudománytörténeti feldolgozások Marie Curie kutatásairól és első világháborús radiológiai munkájáról.
