Narratívák harca
ĀAz elmúlt napokban újabb vita bontakozott ki a Foreign Affairs amerikai külpolitikai folyóiratban az orosz–ukrán háború befejezésének lehetséges módozatairól

ĀAz elmúlt napokban újabb vita bontakozott ki a Foreign Affairs amerikai külpolitikai folyóiratban az orosz–ukrán háború befejezésének lehetséges módozatairól
ĀAz unió vezetői saját országaik és társadalmaik kárára önként vállalják Sancho Panza szerepét (annak józansága nélkül) az amerikai szélmalomharc kiszolgálására
ĀEgyre több szó esik arról, hogy Oroszország miképp és hol használhatna atomfegyvereket, és kommentárok százai jelennek meg ennek elképzelt lehetőségeiről
ĀMég most is érdemes elgondolkodnunk azon, hogy Közép-Kelet-Európának lehet-e más státusza, mint hogy egy ki tudja ki által irányított birodalom keleti perifériája legyen
ĀAz öt meghívott előadó közül négyen bár eltérő vehemenciával, de egyértelműen a NATO-bővítés mellett foglaltak állást, és csak az utolsó szovjetunióbeli nagykövet, Jack Matlock próbálta lebeszélni a szenátust a bővítésről
ĀJonathan Dean előre látta, hogy ha a bővítés elkezdődik, akkor nincs megállás. A három ország felvétele után következhet a balti országok és a balkáni országok felvétele
ĀA háborúhoz vezető folyamat valójában azzal kezdődött, hogy a Gorbacsovnak tett amerikai–német ígéretet, amely szerint a NATO egy centiméterrel sem fog keletre terjeszkedni, a Nyugat felrúgta
ĀA NATO kibővítése melletti érvek közül kezdjük a legképmutatóbbal, amelyre mind Helms, mind Biden hivatkozott, arra, hogy a Nyugat Jaltában elárulta a közép-európai országokat
ĀVolt az első és második világháborúnak elég tapasztalata, úgy látszik, mégsem tanultunk belőle. De az események sokkal korábban kezdődtek, mint ahogy ezt emlegetni szokták, visszanyúlnak egészen 1997 őszéig
ĀAz Európai Unió szimulált föderalista politikai berendezkedése eredményeként az ország vezetése teljesen a globalista plutokrácia kezébe került
ĀA Római Klub előrejelzései nem váltak be, de abban igazuk volt, hogy egy véges rendszerben, mint a Föld, nem lehet a végtelenségig növekedni, különösen nem exponenciális módon
ĀÉppen ideje, hogy a konzervatív erők összefogjanak, hogy jó eredményeket elérve lehetőségük legyen Brüsszel irracionális politikájának valamelyes módosítására
ĀMire 1997 novemberében a NATO-tagságról szavazásra került sor, a tagság kérdése gyakorlatilag már eldőlt, ennek ellenére a kérdést nem bízták a véletlenre
ĀNincs olyan energetikával foglalkozó mérnök (de azt is írhatnám, hogy józanul gondolkodó és számolni tudó ember), aki ne látná világosan, hogy a szél- és naperőművek építése egy költséges, környezetromboló zsákutca
ĀA hihetetlenül egyoldalú háborús propaganda és a béke mellett kiállók elleni személyes támadások ellenére is a német lakosság nagyjából a fele a békét támogatná
ĀAz Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) kiadta hatodik jelentését, amelynek legfőbb mondanivalója, hogy a szén-dioxid-kibocsátást rövid időn belül nullára kell csökkenteni
ĀBízvást számíthatunk arra, hogy a balliberális ellenzéket kitömik pénzzel és a különböző civil szervezetek bevonásával annyi kormányellenes megmozdulást szerveznek, amennyit csak tudnak
ĀDeSantis, floridai kormányzó szerint az ukrajnai háború egy területi vita, amibe a további belekeveredés nem szolgálja Amerika érdekeit
ĀAz ipari forradalomig, kivéve talán egyes városok népességének hirtelen megnövekedését, az embereknek nem lehetett olyan benyomása, hogy a Föld lakossága növekszik
ĀMagyarország két világháborúnak lett a vesztese és megcsonkítottja úgy, hogy egyikben sem akart részt venni. Teljesen érthető tehát, hogy a mostani háborúból ki akarunk maradni
ĀNyilvánvaló, hogy Ukrajna uniós tagságának gazdasági és társadalmi hatásait nem mérte fel senki, a tagsággal való hitegetés csak arra jó, hogy az ukránok még több vért áldozzanak fel
ĀE háborúnak tulajdonképpen nem kellett volna kitörnie, ha az amerikai héják megelégedtek volna a volt szocialista országok és a balti államok bekebelezésével
ĀA gazdaságtörténetben lerágott csont, hogy egy országnak hogyan kell felzárkóznia. Már Friedrich List megírta 1841-ben (A politikai gazdaságtan nemzeti rendszere), de az angol hajózási törvényhez képest még ő is késett kétszáz évet
ĀMa még senki sem tudja megmondani hogyan ér véget az orosz–ukrán háború, amelynek kimenetele azért bizonytalan, mert Oroszországnak sokkal fontosabb Ukrajna, mint a Nyugatnak
ĀHa geopolitikai és geogazdasági széttöredezéssel, háborúval kell szembenéznünk, akkor az pont azoknak köszönhető, akik most Davosban voltak
ĀKérdés, hogy csak azok-e a bűnösök, akik elindítják (és elvesztik) a háborút, vagy azok is, akik a háború feltételeit megteremtik? - VÉLEMÉNY
ĀA megoldást keresők azonban kisebbségben vannak a teljes győzelem és a háború folytatásának elszánt híveivel szemben, ezért a háború hatalmas emberi és anyagi áldozatokkal folytatódni fog
ĀA háború, ahogy sok más ezt megelőző is, villámháborúnak indult, Putyin, valószínűleg hírszerzési hiányosságok miatt azt gondolta, hogy az ukrán hadsereg nem nacionalista része átveszi a hatalmat
ĀAngela Merkel lényegében azt mondta, hogy az oroszokat tudatosan becsapták. Nem ez volt az első eset
ĀAz európai NATO-országoknak már a Csendes-óceán vidékén is lehetnek ellenségeik. E szempontból érdekes, hogy alig tíz év alatt, hogyan változott meg a NATO stratégiai koncepciója
