Ha mostanság nem is lobog túl magasan a skót futball zászlaja, elképesztő, hogy Stuart Mária országának edzői mit adtak a világ labdarúgásának az elmúlt hatvan-hetven évben. A bajnoki évadokat és a nemzetközi szereplést tekintve is a legeredményesebb angol klub sikereinek alapjait skót edzők rakták le.
Ha valaki a Manchester United történetének legkiválóbb két edzőjét, menedzserét nevezi meg, nem kell, hogy sokáig gondolkodjon: Sir Matt Busby és Sir Alex Ferguson. Csak velük nyerte el a klub a legtekintélyesebb európai trófeát, ketten együtt ötvenegy éven át álltak a csapat élén, 2641 mérkőzésen dirigálták a Vörös Ördögöket. Matt Busby 1945-ben egy szó szerint romokban lévő pályán egy romokban lévő csapatot kezdett felépíteni, amely 1948-ban megnyerte már az FA-kupát, 1952-ben pedig bajnok lett. Közben Busby keze alatt egy rendkívül tehetséges ifjúsági csapat tündökölt, amelyből aztán heten is pillérei lettek az ötvenes évek második felére már Európa legjobbjai közé tartozó együttesnek. A gárda ifjú csillagai közül Duncan Edwards már tizenévesen az ország, sőt, a kontinens legkiválóbb középfedezetei közé tartozott, Tommy Taylorban a következő évtized első számú angol csatárát látták, s bontogatta már a szárnyait az ifjú Bobby Charlton is. Az 1958. februári müncheni repülőgép-szerencsétlenség azonban nyolc kulcsjátékos, köztük Taylor, majd néhány nappal később Edwards életét is elvette. Megsérült a nem sokkal korábban skót szövetségi kapitánynak is kinevezett Busby, aki úgy érezte, mintha a saját fiait veszítette volna el. Lelki kínjai sokkal nagyobbak voltak, mint a fizikaiak, pedig azok is nagyon fájtak. Matt Busby aztán újjáépítette a csapatot, amely tíz évvel később, 1968-ban első angol csapatként nyerte meg a Bajnokcsapatok Európa-kupáját. Először játszott együtt három aranylabdás: Bobby Charlton, valamint az északír George Best és a skót Denis Law.
Alex Ferguson, aki 1986-ban, az Aberdeennel elért sikerei után a skót válogatott élén is töltött rövid időszakot követően került a Manchester United élére, s 2013-ig elképesztő mennyiségű, harmincnyolc trófeát nyert a csapattal. Az UEFA-kupa kivételével mindent, ahol csak elindult. Tizenháromszor nyerte meg a Premier League-et, ami abszolút rekord. Egymaga többszörös angol bajnok, mint a Liverpool (18) és az Arsenal (szintén 13) kivételével minden angol klub – ha a Man Unitednél nem számítjuk az általa nyert címeket. Ő is Busby útját járta, egy különösen értékes fiatal generációra, a Fergie fiókáinak becézett, Giggs, Beckham, Scholes, Butt és a Neville fiúk nevével fémjelzett korosztályra építette sikercsapatát.
Busby jó barátjának, Ferguson egyik példaképének tartotta Bill Shanklyt, a Liverpool legendás menedzserét, akitől a sokat citált mondás is származik: „A futball nem élet-halál kérdése. Sokkal több annál.” Shankly 1959 és 1974 között irányította a Vörösöket, 783 mérkőzés jutott neki. A második ligában vette át a csapatot, s Európa egyik legjobbjaként adta át utódának, Bob Paisley-nek. Shankly olyan futballistákat fedezett fel, mint még a huddersfieldi korszakában Denis Law volt, vagy a Liverpoolban Ian Callaghan, Kevin Keegan, Ray Clemence. Az ő „találmánya” volt az aztán a Liverpool futballpolitikáját évtizedeken át meghatározó elv, az, hogy a szakmai stábot egy váltás után is a korábban a klubnál dolgozókból alakítsák ki. (Maradva a Manchester Unitednél és a Liverpoolnál, előbbiben 1945 és 2014 között, 69 év alatt Busby, Docherty, Ferguson és Moyes révén körülbelül hatvan idényben dirigált skót edző, utóbbiban Shanklyn kívül Kenny Dalglish és Graeme Souness személyében volt skót főnök, Dalglish például tizenegy titulust nyert menedzserként.)
