Faragó Tamás, a montreali olimpia bajnoka, a magyar női válogatott korábbi szövetségi kapitánya szerint saját magát verte meg a magyar csapat, amely nem tudott mit kezdeni a kanadaiak védekezésével, s amely nem tudta elviselni a mérkőzés lelki terheit.
– Mi a véleménye a hétfő esti 6–4-es vereségről?
– Az a hat-hétezer ember, aki kinn volt a sportuszodában nemcsak győzelmet, hanem show-t is várt. Ehelyett drámát kapott. A negyeddöntők a legkegyetlenebbek a csapatsportágakban, a pólóban is. Ha nyersz, még lehetsz első is, ha kikapsz, akár nyolcadik. Bármelyik csapatjátékra igaz ez, bármelyikből tudnék arra példát, hogy lelkileg-idegileg ez a grádics a legembertpróbálóbb. A kanadaiak furcsa védekezési stílusa megoldhatatlan feladat elé állította a lányokat. Pedig nem akartak igazán semmi különlegeset csinálni, ellenben azt nagyon jól csinálták. Úgy összegezném, hogy a magyar csapat saját magát verte meg.
– Nem ugyanígy védekeztek a kanadaiak a csoportmeccsek alatt is? Nem lehetett erre felkészülni?
– De, ugyanígy védekeztek. Az a rendszer lényege, hogy hülyének nézed az ellenfelet, ha pedig az hagyja magát, akkor nyerni is lehet vele.
– Kizárható, hogy a játékosok kapitányt akartak buktatni?
– Nem hiszem, hogy ez bárkinek is a szándéka lett volna ilyen szituációban, különben is, az eddigi találkozókon nagyon egységesek voltunk. Most is egységesek voltunk abban a tekintetben, hogy mindenkinek tele volt a nadrágja
– De mitől voltak a lányok ennyire idegesek?
– Valószínű, hogy az a hat-hétezer ember, aki kijött szurkolni, néha nemcsak felemelheti a játékost, hanem le is nyomhatja a vállakat.
– A csoportmérkőzéseken is ugyanennyien voltak.
– Igen, de azzal a különbséggel, hogy akkor jól működtek a dolgaink. S most még csak nem is azt emlegetem, hogy azért, a hollandokat leszámítva, gyengébb ellenfelekkel játszottunk.
– Hogyan fordulhatott elő, hogy a hat kanadai gólból ötöt egy játékos dobott. Nem lehet őt megfogni?
– Utólag mindig nagyon sok okos ember van, bár a mérkőzés közben lehetett volna változtatni a védekezésen, de valamiért elmaradt, vagy nem volt elég jó a csapaton belüli kommunikáció.
– Hogyan történhet meg, hogy Keszthelyi Rita, aki a világ egyik legjobb lövője, több tornán versenyben volt a gólkirályi címért, teljesen elbizonytalanodott, a legnagyobb ziccerből sem mert lőni, mindig továbbadta, adott esetben egy rosszabb heyzetben lévőnek a labdát?
– Ez számomra is talány, pedig nyilván Keszthelyi Rita is pontosan tudja azt, hogy a zónavédekezés legjobb ellenszere a kintről való lövés.
– A női lélek szerepet játszott-e ebben a blokkban, vagy a férfiak esetében is elképzelhető egy ilyesfajta mentális betlizés?
– Mindig is azt szerettem, s ez ma sincsen másként, hogy az egyszerű játékkal győzzük le az ellenfelet. Nincsenek hókuszpókuszok. Ám sajnos a férfiak is egyre inkább elnőiesednek ebben a tekintetben. Remélem, hogy ők végigmennek az úton.
