Oroszország olyan űrbeli nukleáris fegyverek fejlesztésére törekedhet, amelyek egyetlen támadással akár több ezer műhold működését is megbéníthatják.
A londoni székhelyű Royal United Services Institute (RUSI) elemzése szerint a hagyományos műholdelhárító rakéták önmagukban nem feltétlenül lennének elegendők ahhoz, hogy egy NATO-val vívott háborúban megsemmisítsék a Nyugat valamennyi fontos felderítő- és kommunikációs műholdját. Moszkva ezért olyan fegyverek alkalmazását is mérlegelheti, amelyek egyszerre nagy számú űreszközt képesek veszélyeztetni.
Oroszország a szovjet időkből származó, 79M6 Kontakt nevű műholdelhárító rakétarendszert is megőrizte, amelyet MiG–31D vadászgépekről lehetne indítani. A rendszer tényleges hadrafoghatósága azonban bizonytalan. Bár Moszkva korábban jelezte, hogy újraindítaná a programot, és 2018-ban fényképet is közzétett egy rakétát hordozó MiG–31-esről, nincs nyilvánosan megerősített bizonyíték arra, hogy a Kontakt-rendszert ismét aktív szolgálatba állították volna.
Oroszország emellett rendelkezik a Nudol nevű műholdelhárító rendszerrel is, amelyet eredetileg a moszkvai rakétavédelmi hálózat részeként fejlesztettek ki. A fegyver műholdak elleni képességét 2021-ben demonstrálták, amikor Oroszország egy teszt során megsemmisítette saját egyik műholdját. A RUSI értékelése szerint az országnak jelentős ipari kapacitása lehet a rendszerhez tartozó A–235 Nudol elfogórakéták gyártására is. A jelentés szerint a tervezett orosz gyártási mennyiség akár meg is haladhatja az Egyesült Államok által 2031 végéig előirányzott 55 darab SM–3 elfogórakétát.
A probléma az, hogy még jelentős számú hagyományos műholdelhárító rakéta sem feltétlenül lenne elegendő a nyugati űrinfrastruktúra teljes megbénításához. Egy világűrben felrobbantott nukleáris fegyver viszont sokkal nagyobb területre kiterjedő pusztítást okozhatna. A robbanásból származó sugárzás és az elektromágneses impulzus károsíthatná a műholdak érzékeny elektronikai berendezéseit, miközben a megnövekedett sugárzási szint hosszabb időre is veszélyessé tehetné egyes pályákat. A keletkező törmelék további űreszközöket rongálhatna meg, így a károk idővel tovább növekedhetnének.
A veszélyre 2026 áprilisában Steven Whiting tábornok, az amerikai űrhaderő egyik vezetője is figyelmeztetett. Szerinte Oroszország akár alacsony Föld körüli pályára, vagyis LEO-ra is telepíthetne műholdak elleni nukleáris fegyvereket. Egy ilyen támadás következményeit az amerikai katonai vezetés a Pearl Harbor elleni japán meglepetésszerű támadáshoz hasonló súlyosságú eseményként írta le, utalva arra, hogy egy váratlan csapás rövid idő alatt béníthatná meg a létfontosságú rendszereket.
A műholdak tömeges kiesése nem csupán katonai problémát jelentene. Súlyosan sérülhetne a GPS-alapú navigáció, a globális kommunikáció, valamint a katonai felderítés és az információtovábbítás is. Mindez a polgári közlekedéstől a gazdasági szolgáltatásokig számos terület működésére hatással lehetne.
Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a RUSI elemzése egy lehetséges orosz képességre és stratégiai törekvésre figyelmeztet: a nyilvánosan elérhető információk nem bizonyítják, hogy Oroszország már hadrendbe állított volna nukleáris fegyvereket a világűrben. Egy ilyen fegyver űrbeli telepítése emellett sértené az 1967-es Világűrszerződést, amely tiltja a nukleáris fegyverek Föld körüli pályára állítását és más módon történő elhelyezését a világűrben – írja a Verkkouutiset.
