„Minden gyerekben van tehetség…”

– A rendszerváltás idejére nyúlik vissza a családi kézműves szaktábor története Kisgyőrben. Hogyan indult?

– A nyolcvanas évek végén a miskolci közlekedési vállalat ifjúsági szakkörébe jártam, emlékszem, a fiam már kétéves volt, és a feleségem szóvá tette, hogy miért megyek én nyaranta a fafaragó barátaimmal erre-arra, szerte a világba. A többiek is ezt hallgatták otthon… – valójában az asszonyok voltak a családi kézművestábor ötletgazdái, és milyen jó ötletet adtak! Akkoriban több tucat faragótábor volt az országban, ezek a kezdeményezések aztán sorra elhaltak, a közösség tagjai elfáradtak, kiöregedtek, és mára alig találni a kisgyőrihez hasonló, családi tábort. Kezdetben tizenketten szorgoskodtunk, de a közösségünk, úgymond, „kinőtte magát”, tavaly közel nyolcvanan gyűltünk össze, három generáció tagjai. A határon túlról is jönnek, Erdélyből, Felvidékről barátaink – sajnos a háború miatt idén nem számíthatunk résztvevőkre Kárpátaljáról.

– Együtt vagy külön-külön dolgoznak a tábor ideje alatt?

– Egyetlenegy évben volt, hogy mindenki magában faragott, na, az a legrosszabb táborként maradt meg az emlékezetünkben. Az elmúlt évtizedek tapasztalata, hogy a közös munka, a közös cél összekovácsolja a csapatot. A nagyobb fiúk csatlakoznak az apjukhoz vagy a nagyapjukhoz, a kisebbeknek ott a játszóház, az asszonyoknak a szövés, hímzés, bőrözés – az egyik nyáron hetven méter futót hímeztek a református templomba... Így, közös munkával készülhetett el a Szent Korona-kilátó és a hozzá vezető Király sétány, a keresztút, a golgota vagy a reformáció ötszázadik évfordulójára állított harangtorony Kisgyőrben. Az ökumenikus betlehemet a falu legmélyebb pontján helyeztük el – kérdezték is, miért teszem a gödörbe –: fölötte a szikla, ott lehet igazán átérezni azt a mélységet és a magasságot, amelybe ember kerülhet. Ráadásul ez egy magyar betlehem, mert a jászol körül, a királyok között helyet kapott Szent László és IV. Béla.

– Miért éppen ők?

– Szent László lovagkirály. Kisgyőrben található a Királyszéke dűlő, IV. Béla arra menekült honvédő csatája után Lengyelországba – legalábbis a helyi monda így tartja számon. A falutól északra terül el a Kékmező, ott mészárolták le IV. Béla seregét. A magyar sereg kék egyenruhában volt…

– A település tábláján is feltűnnek történelmi címerek és helyi motívumok.

– Manapság divatos a fehér, műanyag betűkből kirakott felirat, mi életfával, tulipános motívummal, címereinkkel köszöntjük az érkezőt. Az idei év fő attrakciója a TOP pluszos pályázatból épülő népművészeti bolt és kávézó, amelyben helyi termékek kapnak majd helyet 250 négyzetméteren. Szerintem az ország legszebb népművészeti boltja lesz! Persze nem „repülőtéri népművészetre” gondolok, hanem valódi használati tárgyakra, például kézműves tálakra, fazekakra, amelyek nem csak szépek, de főzni is lehet bennük. Épül továbbá a Faragott falu zarándokszálláshely, amelyhez szép, bükkaljai tulipános kaput készítünk a tábor ideje alatt. A bolt bejáratához ugyancsak faragott kapu kerül, és elkészülnek a tornác kiegészítő elemei, feliratai is a hét végére. Lesz elég ügyes kéz, jönnek a nádudvari szakgimnázium tanulói gyakorlás végett, valamint a szolnoki gyermekotthon lakói közül is jó néhányan.

– Mit ad ez az egy hét a fiataloknak?

– Jóval többet, mint művészi élményt. Családi táborunkban a kicsi gyerekektől az idős mesterekig jelen van három-négy nemzedék. Idén Szondi Sanyi bácsi, a népművészet mestere lesz a legidősebb közöttünk, aki 83 évével és bölcsességével tanítja a mellé osztott fiatalokat. Nem is az a cél, hogy mind fafaragó legyen, bár büszkén mondhatom, hogy azok közül, akik az elmúlt évtizedekben megfordultak nálunk, lett népművészet mestere és Prima díjas alkotó. Az egyik művész lesz, a másik közgazdász, jogász vagy építész… Egy biztos: megtanul néhány alapvető fogást, és nem kell hívni az asztalost, ha épp kiskaput csinál. Szívem szerint én minden fiúgyereket egy fél évre tanműhelybe tennék – ez nagyon fontos lenne a mostani generációnak. Persze fontos a jó pedagógia is. Nálunk az idős mesterek az első napon felmérik az érkezők tudását, és olyan feladatot bíznak rájuk, hogy hét végén sikerélménnyel gazdagodva térjenek haza. Minden gyerekben van tehetség, van valami, amiben jobb a másiknál. Ezt kell felfedezni! És még egy: a táborban nincs telefon. Napközben munka, este pedig közös éneklés, mulatság van. Az öregek történeteket mesélnek olyan kedvvel és veleszületett intelligenciával, hogy az valami csoda. El kell jönni egyszer és megérezni ezt az egészet!

– A falubeliek odasétálnak, megnézik?

– Kezdetben csak méregettek bennünket, hogy mit akarunk, mit szorgoskodunk itt… Mostanra jönnek segíteni, ha ácsolás van, akkor az ácsmunkában és amiben csak tudnak. Azonkívül jönnek flaska borral, pogácsával, süteménnyel, mert megszokták, hogy mindig születik valami kisebb – néha nagyobb – csoda a településen. Amikor 2025-ben elkészült Kisgyőr település táblája, már jöttek, és kérdezték: mi lesz jövőre? A Szent Korona-kilátónál, amikor építettük, összeszámoltam, nyolcvan kisgyőri segített.

– Újabb kezdeményezésük – öt éve indult – az Országos Népi Szobrász Tábor a Bükkaljai Mesterek Népművészeti Egyesülete szervezésében. Ezt folytatják idén?

– Kiváló szobrászok jönnek. Öt évvel ezelőtt kezdtük a Királyok sétánya kialakítását a Szent Korona-kilátóhoz vezető két úton. A magyar királyok megformálását idén folytatjuk, és tervezzük két plusz figura: egy fazekas és – végre-valahára – egy fafaragó kifaragását, felállítását a népművészeti bolt elé. Ebben a táborban szoktuk a nemzet betlehemét felújítani, újabb elemekkel kiegészíteni. A hagyomány szerint az Országház előtt látható az alkotás adventtől vízkeresztig, s bár még folynak az egyeztetések, de nagyon reméljük, hogy a Parlament elé kerülhet idén télen is… A felmérések szerint tavaly mintegy 150 ezer látogató tekintette meg. A Kárpát-medence 34 településének fafaragóival közös alkotás a magyarság kézzel faragott lenyomata, az elmúlt években ráadásul 22 elemre bővült, eszmei értéke pedig felbecsülhetetlen.