Stratégiai partnerek

A Hungarikum Liget egy országos, sőt Kárpát-medencei kisugárzású létesítmény, és annak, hogy lemásoljuk azt a munkát, amit Lezsák Sándor már elvégzett, nem sok értelmét láttam – fogalmazott a Magyar Hírlapnak L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola egyik megálmodója. A József Attila-díjas író és költő egyebek közt azt is elmondta, milyen témák térnek vissza rendszeresen Lezsák Sándorral való beszélgetéseiben.

A mi küldetésünk, hogy ne pusztán a térségünkben élőknek, hanem az egész Kárpát-medencében élőknek nyújtsunk programokat, képzéseket

Fotó: MH/Purger Tamás

– Hogy ismerkedett meg Lezsák Sándorral és a Népfőiskolával?

– Már nagyon régóta ismerjük egymást a Magyar Írószövetségből, amelynek mindketten tagjai vagyunk. Nem mellesleg több mint tíz évig együtt ültünk a Parlamentben, illetve a Tokaji Írótáborban is rendszeresen találkozunk. Van két témakör, amelyek visszatérnek a beszélgetéseinkben Elnök úrral. Az egyik az írók szerepe a rendszerváltozás előkészítésében: miképpen járultak hozzá egy szabad világ létrehozásához, illetve mely szerzők milyen módon vettek részt a lakiteleki tanácskozáson. A másik pedig a népi irodalom kérdésköre. Van-e létjogosultsága a népirodalomnak? Egyáltalán, hogy néz ki ma a jó értelemben vett népiség az irodalomban?

– Mire jutnak ezekben a kérdésekben? Vannak vitáik?

– Alapvetően nincsenek vitáink, kettőnk jó kapcsolatában benne van, hogy a világról és az írók közéleti felelősségéről hasonlóan gondolkodunk. Mindketten azt valljuk, hogy a magyar irodalom hagyományaihoz hozzátartozik a közért aktívan cselekvő, az irodalom világából kilépő közösségi ember szerepe. Hiszen mi magunk is politizáltunk, politizálunk. Értékrendi különbség nincs köztünk, a látásmódunkban azonban van eltérés, főként generációs és tapasztalati okokból. Lezsák Sándor már a rendszerváltozás előkészítésének időszakában aktív szereplő volt, én akkor még iskolába jártam. Ebből következően bizonyos dolgokat máshogy lát, abból a közelségből, ahogy ő azt átélte résztvevőként, az események alakítójaként. Ezzel szemben én utólag mérhettem fel a történteket.

– A Versenyhátrány – A (Kultúr)politika fogságában című könyvéhez is Lezsák Sándor írt előszót, amelyben egyfajta egész­séges veszélytudatot emleget. Mire kell ez alatt gondolnunk?

– Minden kultúrpolitikai könyvemben felhívom a figyelmet, hogy milyen kihívásokkal kell szembenéznünk. Azért használom
a többes szám első személyt, mert egyrészt annak a konzervatív politikai közösségnek a jövőjére gondolok, amelynek mindketten tagjai vagyunk. Másrészt az egész nemzeti közösségünk előtt álló, a mai globális-politikai-kulturális térben érzékelhető kihívásokkal és veszélyekkel is számolok. Azaz a nyugati világ kultúrharcára. Tehát erre az egészséges veszélyérzetre utalhatott Elnök úr. Úgy vélem, fontos megismernünk, hogy azt a szellemi és bizonyos értelemben érzelmi kulturális keretrendszert, amelyben mi, magyarok létezünk, milyen folyamatok próbálják kikezdeni. Mert vannak ilyenek, ezt nem lehet eltagadni.

– Ez a gondolat inspirálta a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola megalapításakor is?

– Valóban így volt. A Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskolát részben aLakitelek Népfőiskola – ma már Hungarikum Liget – mintájára hoztuk létre, és azt mondhatom, hogy a népfőiskola mozgalom egyik sikertörténete lett. Be kell vallanom, kezdetben volt bennem némi szkepticizmus, hogy Lakitelek sikerét vajon meg lehet-e ismételni más vidéki helyszíneken is. Tisztán emlékszem egy beszélgetésre még a Parlamentben, Lezsák Sándor irodájában, ahol felvázoltam az aggályaimat, ehhez képest a művészeti népfőiskola alapításának kezdeményezője lettem. Rengeteg inspirációt, ötletet és jó tanácsot kaptam Elnök úrtól. Ma már straté­giai partnerei vagyunk a Hungarikum Ligetnek.

– Milyen célokat tűztek ki?

– Az én személyes érdeklődésem alapve­tően művészetközpontú, ezért egy olyan tematikus népfőiskolában gondolkodtam, ahol kifejezetten ez áll a munka fókuszában. A Hungarikum Liget egy országos, sőt Kárpát-medencei kisugárzású létesítmény, és annak, hogy lemásoljuk azt a munkát, amit Lezsák Sándor már elvégzett, nem sok értelmét láttam. A mi küldetésünk, hogy ne pusztán a térségünkben élőknek, hanem az egész Kárpát-medencében élőknek nyújtsunk programokat, képzéseket. Ez persze nem jelenti, hogy bizonyos dolgokat ne vettünk volna át, például a közösségépítés terén. Alapvetően két úton indultunk el: egyrészről követtük azokat a módszereket, amelyeket már Lakiteleken kipróbáltak, és működtek. Másrészt az általános jellegtől eltérően kifejezetten a művészetre össz­pontosítunk, és úgy látom, hogy ez nagyon jól bevált.

– Melyek azok a konkrét programok, amiket szerveznek?

– Lakitelek mintájára szervezünk találkozókat, versenyeket és alapvetően játékokra épülő programokat, amelyek nálunk is remekül működnek. Hogy mondjak egy konkrétumot: a Lego-bajnokságunk várakozáson felüli sikert hozott. Mások az adottságaink, ezért máshogy is valósítjuk meg a céljainkat, de azt mondhatom, jó úton járunk. Kiváló előadóművészi részleggel rendelkezünk, saját nyári színházunk van, készül az alkotóházunk, a gyerektáborunk. Aktívan tudunk működni szerencsére. Fontos eredménynek tartom, hogy létrehoztuk a Hazáért körutat a Velencei-tó körül, ami kiváló lehetőség osztálykirándulásokra, főként a hazafias nevelés tárgykörében.

– Van egyébként kedvenc helyszíne a Hungarikum Ligetben?

– Nem kérdéses: a borkatedrális. Saját magam is hosszú ideje foglalkozom borral, s valahányszor Lakiteleken van dolgom, próbálom úgy szervezni a programokat a kollégáimmal, hogy legyen időnk egy borkóstolóra. Sok jó helyszín van ott, de a borkatedrális telitalálat – építészetileg és szellemiségében is.