A pingvineket általában a klímaváltozás áldozataiként tartjuk számon, hiszen az Antarktisz felmelegedése és a tengeri jég visszaszorulása számos faj fennmaradását veszélyezteti.
Egy új tudományos kutatás azonban egészen váratlan összefüggésre világított rá: ezek a madarak maguk is hozzájárulhatnak egy rendkívül erős üvegházhatású gáz, a metán légkörbe jutásához. Spanyol kutatók szerint az antarktiszi pingvinkolóniákhoz kapcsolódó metánkibocsátás a legszélesebb becslések alapján akár évi hétmillió tonnát is elérhet. A felfedezés azért különösen figyelemre méltó, mert ezt a természetes kibocsátási forrást eddig nem vették kellő részletességgel figyelembe a globális éghajlati számításokban.
A román Știri pe Surse október 19-i beszámolója szerint a kutatást a Spanyol Nemzeti Kutatási Tanácshoz tartozó Andalúziai Tengertudományi Intézet és a Granadai Egyetem szakemberei végezték. Eredményeiket a npj Climate and Atmospheric Science tudományos folyóiratban publikálták szeptember 23-án. A vizsgálat középpontjában az állszíjas pingvinek álltak, amelyek hatalmas kolóniákban élnek az Antarktisz partvidékén.
A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a több tízezer madárból álló telepek milyen hatást gyakorolnak a környezetükben zajló természetes gázkibocsátási folyamatokra. Bár a metán forrásait világszerte régóta tanulmányozzák, a pingvinkolóniák szerepe eddig viszonylag kevés figyelmet kapott.
A felfedezés kulcsa a pingvinek ürülékében, az úgynevezett guanóban rejlik. A nagy kolóniákban rendkívüli mennyiségű szerves anyag halmozódik fel, amelyet a talajban élő mikroorganizmusok fokozatosan lebontanak. Amikor a lebomlás oxigénszegény környezetben történik, a mikrobiális folyamatok során metán keletkezhet.
Ez a gáz a szén-dioxidhoz hasonlóan hozzájárul a légkör felmelegedéséhez, rövidebb időtávon azonban jóval erőteljesebben tartja vissza a hőt. Százéves időtávon egy tonna metán hozzávetőleg 27–30 tonna szén-dioxidnak megfelelő melegítő hatással rendelkezik, húszéves időtávon pedig ennél is jelentősebb a különbség.
A pingvinek tehát nem közvetlenül, saját anyagcseréjük révén bocsátják ki a kutatásban azonosított metán nagy részét. A gáz elsősorban a kolóniákban felhalmozódó szerves anyag lebomlásakor szabadul fel. A különbség azért fontos, mert a folyamat erősségét nemcsak a madarak száma, hanem a talaj nedvessége, hőmérséklete és a mikroorganizmusok működése is befolyásolja.
A kutatócsoport az Antarktiszi-félsziget közelében, a Déli-Shetland-szigetekhez tartozó Deception-szigeten végzett méréseket. Ez a különleges, vulkáni eredetű sziget hatalmas pingvinkolóniáknak ad otthont, ezért ideális helyszínnek bizonyult a vizsgálathoz.
A szakemberek két nagy állszíjaspingvin-kolóniát tanulmányoztak, ahol közvetlenül mérték a talajból felszabaduló gázok mennyiségét. Emellett optikai érzékelőkkel felszerelt drónokat is alkalmaztak, amelyek segítségével részletesen feltérképezték az ürülékkel borított területeket.
A légi felvételek alapján megbecsülték a kolóniák kiterjedését és a madarak számát, majd ezeket az adatokat összevetették a helyszíni gázmérések eredményeivel. Így olyan összefüggéseket tudtak azonosítani, amelyek korábban rejtve maradtak a kutatók előtt.
Alejandro Román, a tanulmány vezető szerzője szerint a pingvinkolóniákban felhalmozódó ürülék rendkívül intenzív, helyi metánkibocsátási gócpontokat hozhat létre. Ezeket a területeket korábban nem vizsgálták ilyen részletességgel, ezért a jelenség valódi jelentősége sem volt ismert.
A kutatók becslése alapján az állszíjas pingvinekhez kapcsolódó ürüléklerakódások évente mintegy 490 ezer tonna metán felszabadulásával járhatnak.
A még megdöbbentőbb adat azonban akkor született, amikor a szakemberek a számításokat kiterjesztették az Antarktisz valamennyi olyan szárazföldi területére, amelyet a pingvinek jelenléte befolyásolhat. Ebben a tágabb forgatókönyvben a becsült éves metánkibocsátás elérheti a hétmillió tonnát.
Ez utóbbi számot azonban fontos óvatosan értelmezni. Nem hétmillió tonna közvetlenül megmért kibocsátásról van szó, hanem korlátozott számú helyszíni mérésből kiinduló, nagy területre kiterjesztett becslésről. A tényleges antarktiszi kibocsátás meghatározásához további vizsgálatok szükségesek.
Emma Huertas, a kutatási projekt egyik vezetője szerint a hétmillió tonnás nagyságrend már más jelentős, állati tevékenységhez kapcsolódó természetes metánforrásokkal is összevethető. Ilyenek például a termeszek, amelyek világszerte szintén jelentős mennyiségű metánt juttatnak a légkörbe.
A felfedezés azért is érdekes, mert a metánkibocsátásról szóló közbeszédben általában a szarvasmarha-tenyésztés, a rizstermesztés, a hulladéklerakók és a fosszilis energiahordozók kitermelése kerül előtérbe. Ezek valóban meghatározó források, de a természetes ökoszisztémákban is számos olyan folyamat zajlik, amely befolyásolja a légkör összetételét.
A pingvinkolóniák most az ilyen természetes folyamatok egyik kevéssé ismert példájára világítottak rá.
A kutatás új kérdéseket vet fel az Antarktisz felmelegedésével kapcsolatban is. A hőmérséklet emelkedése ugyanis megváltoztathatja a talajban élő mikroorganizmusok működését, a jégmentes területek nagyságát és a szerves anyagok lebomlásának sebességét. Mindez hatással lehet arra, mennyi metán szabadul fel a pingvinkolóniák környezetében.
A folyamat azonban nem egyszerű. A klímaváltozás egyes pingvinfajok állományának csökkenéséhez vezethet, miközben más területeken megváltozhat a madarak elterjedése. Emiatt jelenleg nem lehet biztosan kijelenteni, hogy az Antarktisz melegedésével a pingvinekhez kapcsolódó metánkibocsátás egyértelműen növekedni fog.
A kutatók szerint éppen ezért lenne szükség arra, hogy a pingvinkolóniák környezetében zajló folyamatokat rendszeresen mérjék, és az eredményeket beépítsék az üvegházhatású gázok globális kibocsátási nyilvántartásaiba.
A felfedezés ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a pingvinek lennének felelősek a globális felmelegedésért. A jelenlegi éghajlatváltozás elsődleges hajtóereje továbbra is az emberi tevékenységből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás. A pingvinkolóniák természetes metántermelése egy eddig alábecsült környezeti folyamat, amelynek pontos jelentőségét még vizsgálni kell.
A spanyol kutatók eredményei arra világítanak rá, hogy bolygónk éghajlati rendszere jóval összetettebb, mint azt elsőre gondolnánk. Még az Antarktisz távoli, jéggel borított vidékein élő állatok is befolyásolhatják a légkör összetételét, méghozzá olyan módon, amelyet a tudomány csak most kezd részletesen feltárni.
A következő évek kutatásai dönthetik el, hogy az antarktiszi pingvinkolóniák valóban a természetes metánkibocsátás egyik jelentős, eddig figyelmen kívül hagyott forrását jelentik-e. Az már most világos, hogy a több tízezer madár által lakott telepek nemcsak az Antarktisz élővilágának látványos részei, hanem fontos szereplői lehetnek a térség biogeokémiai folyamatainak is - írta a Știri pe Surse.
