Az alpesi ország nemcsak a semlegességéről, a hegyeiről és a csokoládéjáról híres, hanem arról is, hogy a világ egyik legkiterjedtebb civilvédelmi bunkerhálózatát tartja fenn.
Svájcban több mint 370 ezer nukleáris és sugárzás elleni óvóhely található, amelyek összesen elegendő férőhelyet biztosítanak az ország mintegy kilencmilliós lakosságának. A rendszer gyökerei a hidegháború idejére nyúlnak vissza, amikor Svájc felismerte, hogy egy európai nukleáris konfliktus esetén akkor is veszélybe kerülhet, ha maga az ország nem válik közvetlen célponttá.
A svájci stratégia lényege az volt, hogy lehetőség szerint minden lakos számára biztosítsanak egy helyet egy védett létesítményben. Az óvóhelyek többsége vasbetonból készült, robbanásálló ajtókkal, szellőzőrendszerekkel és szükség esetén használható menekülési útvonalakkal rendelkezik. A kisebb bunkerek gyakran családi házak vagy társasházak pincéjében találhatók, míg a nagyobb közösségi létesítmények akár több száz ember befogadására is alkalmasak.
A hidegháború idején különösen nagy bunkereket is építettek. A luzerni Sonnenberg-bunker például eredetileg akár 20 ezer embernek is menedéket biztosíthatott, ami a város akkori lakosságának körülbelül egyharmadát jelentette. Ezeket a hatalmas létesítményeket azonban soha nem kellett éles helyzetben használni.
Svájc a hidegháború lezárulta után sem számolta fel teljesen a rendszert. Bár 2010 és 2011 körül felmerült a bunkerekre vonatkozó kötelezettség megszüntetése, a fukusimai atomkatasztrófa, majd az elmúlt évek geopolitikai feszültségei ismét ráirányították a figyelmet a civil lakosság védelmére. A svájci hatóságok azóta is fenntartják az infrastruktúrát, és az új szabályozás az elöregedett bunkerek, illetve alkatrészeik cseréjét is ösztönzi.
A bunkerek egy része békeidőben egészen más célokat szolgál. Vannak közöttük olyanok, amelyeket raktárként, borospinceként vagy akár szaunaként használnak, miközben szükség esetén ismét óvóhelyként működhetnének. Így Svájcban egy több évtizedes, eredetileg nukleáris háborúra felkészített infrastruktúra a mai napig az ország egyik különleges sajátossága maradt - írja az IFLScience.
