Aki megfigyelte már közelről a macskákat, valószínűleg látta azt a különös, kissé vicces grimaszt, amelyet az állatok gyakran egy-egy érdekes szag, különösen egy másik macska vizeletének érzékelése után vágnak. Ilyenkor a macska kissé kinyitja a száját, felhúzza a felső ajkát, és néhány pillanatig úgy néz ki, mintha valami kellemetlen ízt érzett volna.
A kutatók szerint azonban valójában egy rendkívül kifinomult szagérzékelési folyamat zajlik a háttérben. A jelenséget Flehmen-reakciónak nevezik, amelynek során a macska a szájüregen keresztül is segíti bizonyos szagmolekulák érzékelését, többek között a Jacobson-féle, vagyis vomeronazális szerv segítségével.
Egy nemzetközi kutatócsoport, amelyet az Iwate Egyetem tudósai vezettek, viselkedési kísérletekkel és kémiai elemzésekkel próbálta megfejteni, pontosan mi váltja ki ezt a reakciót. A vizsgálatok során kiderült, hogy a macskák képesek megkülönböztetni az egyes állatok vizeletének szagát. Amikor egy már ismert mintával találkoztak, fokozatosan csökkent az érdeklődésük, egy új macska vizeletének szagára viszont ismét intenzíven reagáltak. A Flehmen-reakció szintén erőteljesebb volt az ismeretlen szagok esetében.
A kutatók ezután a vizelet különböző összetevőit vizsgálták, és 13 elágazó láncú zsírsavcsoportot azonosítottak, amelyek fontos szerepet játszhatnak az egyedi szag kialakításában. Ezeknek az anyagoknak az aránya macskánként eltérőnek bizonyult, így egyfajta kémiai „ujjlenyomatot” alkothatnak. Ráadásul a vizsgált vegyületek profilja viszonylag stabil maradt, ami segíthet abban, hogy a macskák hosszabb időn keresztül felismerjék, melyik állat hagyta hátra az adott szagnyomot.
A felfedezés egyik legérdekesebb része a vesékhez kapcsolódik. A kutatók ugyanis ugyanezeket a zsírsavakat a vese kérgében található apró zsírcseppekben is megtalálták. Ezeket a cseppeket már több mint száz éve megfigyelték a macskák veséjében, ám sokáig nem volt világos, milyen szerepet töltenek be. Az új eredmények alapján felmerült, hogy ezek a lipidcseppek egyfajta raktárként szolgálhatnak, ahonnan a szervezet később a vizelet egyedi szagprofiljához szükséges anyagokat biztosítja.
A feltételezés szerint ez magyarázhatja, miért olyan jellegzetesek és tartósak a macskák szagjelei. Ahelyett, hogy kizárólag gyorsan elillanó vegyületekre támaszkodnának, az állatok szervezete a vesékben tárolt lipidek segítségével viszonylag állandó kémiai profilt tarthat fenn. Hasonló vegyületeket és lipidcseppeket más macskaféléknél – például oroszlánoknál, tigriseknél, leopárdoknál, jaguároknál és hiúzoknál – is megfigyeltek, bár az összetétel fajonként eltér. A kutatók most azt szeretnék feltárni, hogyan alakulnak ki ezek a zsírcseppek a vesében, miként maradnak fenn, és pontosan hogyan kerülnek tartalmukból anyagok a vizeletbe.
A kutatás azért is figyelemre méltó, mert új megvilágításba helyez egy több mint száz éve ismert anatómiai jelenséget. Ugyanakkor a tudósok hangsúlyozzák, hogy egyelőre nem tudni, van-e közvetlen kapcsolat a felfedezett mechanizmus és az idős macskáknál gyakori vesebetegségek kialakulása között - írja a Current Biology.
