Kultúra

Üresség a látványvilág mögött

A dzsungel könyve új filmes feldolgozása kevés újat mond a történetről

Rudyard Kipling híres könyve, A dzsungel könyve újabb feldolgozást élt meg: ezúttal igazi hollywoodi nagy produkciót készítettek belőle. Hiába azonban az elképesztő látványvilág, a világsztárokat felvonultató alkotói gárda és a nagyon tehetséges első filmes gyerekszínész, valami mégis hiányzik az egészből – Jon Favreau rendezőnek csak részben sikerült újat mondania.

Mindig nehéz olyan történetet filmre vinni, amely már számtalan feldolgozást megélt. A dzsungel könyvét pedig korábban nem egy műfajban láthattuk, készült belőle több film, rajzfilm és színpadi adaptáció is. Magyarországon egy egész generáció nőtt fel a Dés–Geszti-musical dalait dúdolgatva. Jon Favreau rendező arra vállalkozott, hogy most valami újat mondjon a mindenki által jól ismert történettel, de ez csak részben sikerült neki.

A főszerepeket Neel Sethi és a pazar látványvilág játssza. A Mauglit alakító kisfiú az egyetlen élő szereplő a történetben, minden más a számítógépeknek köszönhető. Az emberi szál ebből a feldolgozásból teljesen kimarad, Maugli soha nem lép be a falu kapuján. A fiatal színész akkor is dicséretet érdemelne, ha már rutinosan mozogna a kamerák előtt, de tekintve, hogy A dzsungel könyve az első nagyjátékfilmje, teljesítménye még figyelemreméltóbb, ráadásul a forgatás alatt gyakorlatilag mindent maga köré kellett képzelnie.

A film tónusa a korábbi feldolgozásokhoz képest jóval sötétebb: egyáltalán nem egy kedves meséről van szó, hanem valóban élet-halál harcról. Mauglinak nem csak a bosszúszomjas tigristől, Sir Kántól kell tartania, ezer veszély leselkedik rá, miután kénytelen elhagyni a biztonságot és otthont nyújtó farkasfalkát.

Az egyáltalán nem baj, hogy a forgatókönyv nincs tele vicces dialógusokkal és megjegyzésekkel. Izgalmas, hogy a dzsungelt nem egy mesevilágnak ábrázolják, hanem annak, ami: veszélyes világnak, ahol ha valaki életben akar maradni, be kell tartania a szabályokat. A tigris bosszúja elől menekülő fiúnak a majmok fogságába kerülve tényleg az élete a tét, ahogyan Ká, a kígyó szorításából is csak az utolsó pillanatban sikerül megmenekülnie. A főszereplő állatok pedig jól sikerültek és élethűek. Bagira méltóságteljes, Ká kellőképpen félelmetes, a farkaskölykök a szokásokhoz híven aranyosak. Balu, a medve viszonylag későn kapcsolódik be a történetbe, és hoz magával egy csipetnyi humort is. Elénekli híres dalát a jó falatokról, minden trükköt bevet néhány csepp mézért, és lepropagandázza a farkasok Maugli által bemagolt törvényeit.

Az angol nyelvű verzióban egyébként igazi hollywoodi sztárok kölcsönözték a hangjukat a karaktereknek, de a magyar szinkronszínészekre sem lehet panaszunk.

A dzsungel könyve ezen feldolgozásából azonban hiányzik valami. Nincs meg benne a Disney-mese bája, és a tényleg fantasztikus látványvilágot leszámítva összességében középszerű. Mintha az alkotók biztonsági játékra törekedtek volna, mert tudták, hogy a történet annyira népszerű és ismert, hogy úgyis eladja magát. A számításaik pedig be is jöttek, hiszen az Egyesült Államokban jó ideje vezeti a mozik sikerlistáját.

Jon Favreau rendező végeredményben nem mondott semmi forradalmian újat, de talán legközelebb majd sikerül neki, hiszen a film folytatása már zöld utat kapott a stúdiótól. Hollywoodban ráadásul egy másik feldolgozás munkálatai is elkezdődtek, így a következő években sem maradunk A dzsungel könyve nélkül.