Tavasz, fiatalok, szabadság

A Károlyi-palota mint helyszín, maga is kapcsolódott a szabadságharchoz – idézte fel Galambos Ádám teológus kedd estre a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol kerekasztal-beszélgetéssel emlékeztek meg az 1848-as forradalom százhetvenedik évfordulójáról. A centrális helyen lévő arisztokratikus palota valóban részese volt a reformmozgalmaknak, maga Petőfi is járt itt, Bat­thyány Lajost pedig itt fogták el – tette hozzá Kalla Zsuzsa irodalomtörténész, az intézmény gyűjteményi igazgatója. Csorba László történész pedig arról beszélt, hogy az épület pont arra az útvonalra esik, ahol március 15-én a tömeg is vonulhatott, hiszen a Landerer és Heckenast nyomdához itt vezetett a legrövidebb út.

A Jelen vagy múlt? – 1848 kultusza című eseményen Hermann Róbert a Magyar Történelmi Társulat elnöke elmondta Európa történetében ez volt az egyetlen nagy forradalmi hullám, amely Párizstól Romá­niáig végigsöpört az egész kontinensen, s a korabeli magyar politikai elit ebben látta meg a lehetőséget. A történész kiemelte, az események katalizátora a térségben Kossuth felirati beszéde volt, ennek hatására tört ki Bécsben, majd Budapesten is a forradalom. Hozzátette azonban, hogy a szervezkedés kezdetben petíciós mozgalomnak indult, a legtöbben nem akartak erőszakot, a forradalom amiatt alakult ki, hogy a hatalom kivezényelte a katonákat.

Csorba László a pozsonyi ország-gyűlés szerepét emelte ki, ahol ekkor már készen álltak arra, hogy megteremtsenek egy modern, polgári országot, s ahol sikerült is elfogadni Kossuth javaslatát. Mint mondta, Petőfiék voltaképpen Kossuth beszédét népszerűsítették Pesten, s a 12 pont valójában annak kivonata volt. A történész arra is rámutatott, hogy a március 15-i események szerkezetét már előző este kitalálták, hiszen egy látványos akcióval akarták megteremteni a szabad sajtót. Ugyanakkor azt már nem gondolták végig, hogy a következő lépés a hatalmi épületek elfoglalása lesz. Kalla Zsuzsa hozzátette, a márciusi ifjak zöme radikális volt, s nem csak egy erős szimbólumrendszert teremtettek meg, hanem kialakítottak egy elbeszélést is arról, hogy mi történt. Az irodalomtörténész szerint maga a Nemzeti dal is performatív gesztus volt, s a vers „nagy trükkje”, hogy interaktív, bevonja a hallgatóságot is.

A résztvevők arról is beszéltek, hogyan vált nemzeti ünnepé a forradalom és szabadságharc. Csorba László elmondta, az első megemlékezést 1849. március 15-én tartották Debrecenben, s az ünneplést maga Kossuth is jóváhagyta, aki felismerte, hogy az a nap az egész küzdelem szimbóluma. Kalla Zsuzsa hangsúlyozta, ’48 mély nyomot hagyott a nemzeti emlékezetben, minta lett, amelynek elemei visszatértek a kiegyezéskor, valamint az ’56-os forradalomkor is. 1848 a mai napig alkalmas arra, hogy ennek révén beszéljünk a problémáinkról – fogalmazott Csorba László, aki szerint az ifjúság, a tavasz és a szabadság voltak a hívószavai az eseményeknek.

Galambos Ádám elmondta, március 15-e 1928-ban vált hivatalosan is nemzeti ünneppé, s mint ilyen, komoly hatással volt számos népi motívum létrejöttére, valamint zenei és képzőművészeti alkotásra. Hermann Róbert úgy vélte, a forradalom évfordulóján a nép a saját szabadságára emlékezett, ezért március 15-e még a tekintélyelvű rendszerekben is megmaradt forradalmi ünnepnek. A szakértők szerint ezért is történhetett meg, hogy később, például 1956-ban mintának használták.

Mint rámutattak, a nagy közös emlékezetben még mindig Petőfi számít a mozgalom fő alakjának, ahogy az a kép is beégett a köztudatba, hogy a Nemzeti Múzeumnál elszavalta a Nemzeti Dalt, ami valószínűleg nem igaz. Csorba László elárulta, 1900-ban még egy táblát is elhelyeztek a múzeum falán ennek emlékére, ugyanakkor ez pár hónapja lezuhant és ripityára tört.

Mint mondta, komoly dilemmába kerültek, hogy vajon kell-e rekonstruálni egy tévedést, amely ugyanakkor a kultusz fontos része.