Ország(h), város, híres ember – Arany János és a fényképezés címmel látható kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A tárlaton olyan alakokat is megismerhetünk a költő korából, akik fontosak, de kevésbé ismertek.
Az Arany János-emlékévhez kötődően a Petőfi Irodalmi Múzeumnak (PIM) tavaly sikerült egy magángyűjteményből megvásárolnia azt az Arany családot ábrázoló képet, amelyet 1863-ban Országh Antal, a 19. század egyik ez idáig méltatlanul elfeledett, sokoldalú alkotója készített a költőről és családjáról. A napokban Ország(h), város, híres ember – Arany János és a fényképezés címmel a múzeumban nyílt kiállításon, amely május 27-ig tekinthető meg, nemcsak a költő portréit láthatjuk, hanem egy kultúrtörténeti utazáson is részt vehetünk.
A kiállítás megnyitóján Prőhle Gergely, a PIM főigazgatója elmondta, Arany János korában nagyszerű zenészek, fotográfusok, költők és írók éltek egymáshoz közel, s az ország, város, híres ember társasjáték címére hajazó tárlat részletesen mutatja be ezt az izgalmas kultúrtörténeti hálózatot. Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója kiemelte, Országh Antal rajzai, fotói épp olyan önálló, tömör és kiérlelt művek, akár egy Arany János-ballada. Kincses Károly fotótörténész szerint a porcelánképek feltalálójának élete olyan volt, mint egy jól kigondolt Jókai-regény: szomorú és tanulságos.
A több nyelven beszélő Országh Antal Máramarosszigeten született 1821-ben. Hamar katonának állt, azonban a császári seregből 1848-ban több társával együtt átállt az olaszok oldalára, és 1849-ben Velence kapitulációját követően Konstantinápolyba menekült, majd Párizsba költözött. Az emigrációban fordításokból, tolmácsolásból élt, és festett is, de aprólékos miniatűrökre emlékeztető tollrajzai tették igazán ismertté. Később az általa tökéletesített porcelánpapírkép-technika is az ő nevéhez fűződött, amelyet Párizsból hozott. Ezek az úgynevezett porcelán papírképek fényes fekete-fehér színűek voltak, és kizárólag műtermi portrék készültek ezzel az eljárással.
Országh Antal ismeretségi körébe tartoztak arisztokraták, művészek, a magyar emigráció tagjai, köztük gróf Andrássy Gyula, Pulszky Ferenc és idősebb Alexandre Dumas, akivel közös gyermeklap indítását tervezte. A pesti Nemzeti Színházat francia színművekkel látta el, majd maga is próbálkozott színműírással, de művei nem jutottak el a színpadig. Amnesztiát kapva hazatért 1862-ben, s következő év januárjában fotóműtermet nyitott a Kerepesi (ma Rákóczi) úton, amely azonban alig egy évig működött. Életműve mindössze néhány kép, mégis beírta magát a fotótörténetbe. Kalandos, fordulatokban gazdag élete pedig több szálon összekapcsolódik az Arany család történetével is. Elszegényedve, csalódottan halt meg, önkezével vetett véget életének 1878-ban.
Arany János gyermekkorától vonzódott a képi ábrázolásokhoz, a rajzolás egész életében elkísérte, s jól ismerte a fényképezést is. A költő mégis idegenkedett attól, hogy fényképezzék, kevés alkalommal engedte magát megörökíttetni az utókor számára – mondta a kiállításmegnyitót követő tárlatvezetésen E. Csorba Csilla, a kiállítás kurátora. Arra a kérdésre kerestük a választ ezzel a kiállítással, hogy vajon milyen lehetett Arany viszonya fényképezéshez – hangsúlyozta. A kurátor rámutatott, a költő többször írt arról, hogy nem szeretne fényképezőgép elé állni, ugyanis tisztában volt vele, hogy nem túl fotogén. E. Csorba Csilla kiemelte, Budapestnek és annak az útvonalnak a bemutatására is törekedtek, amelyeken Arany János nap mint nap járt.
Öt portré jellegű kép készült a költőről, ezek egyike a Petőfi Irodalmi Múzeum új szerzeménye, Országh Antal felvétele az Arany családról. Ennek a fotónak a középpontba állításával, illetve az újonnan felfedezett Arany-vonatkozású fényképek segítségével a tárlat készítői megidézték egyrészt az 1850–1880-as évek fotótechnika-történetét, másfelől a családi, baráti szálak alakulását. Ugyanakkor ráirányították a figyelmet egy elfeledett, de sok irányba vezető életműre, Országh Antal grafikus, fotográfus, műfordító, színpadi szerző munkásságára is. A kiállítás három teremben mutat be korhű fényképeket, rajzokat, irodalmi alkotásokat. A központi teremben láthatjuk a tavaly megvásárolt fotót, amelyen Arany János családjával látható. Ettől a teremtől jobbra található az a kiállítótér, amelyben rengeteg korabeli technikával készült kisebb és nagyobb méretű fotó kapott helyet, s itt látható az a Huszt váráról, valamint Máramaros történetéről szóló könyv, amelyen Országh Antal élete nagy részében dolgozott, majd a bőrkötésű kódexet a Nemzeti Múzeumra hagyta. A központi teremtől balra pedig a költőről készült kép hangulatát idézték meg, ugyanis egy korabeli műterem-enteriőrbe ér a látogató, amelynek a rekonstrukciója Gadányi György fotótörténésznek köszönhető.
