Kétnapos emlékkonferenciát rendezett a Petőfi Irodalmi Múzeum és az ELTE Általános Irodalomtudományi Kutatócsoport Nemes Nagy Ágnes halálának huszonötödik évfordulója alkalmából. A költővel, illetve az Újholddal foglalkozó előadások mellett a szervezők kisebb kiállítással is készültek kéziratokból, levelekből és különleges relikviákból. A konferencia egyben arra is alkalmat kínált, hogy az Újhold szerzőinek hagyatékát feldolgozó friss köteteket is bemutassák.
Nemes Nagy Ágnes Babitsról is írt színdarabot (Forrás: Wikipédia)
Háromszoros évfordulóról emlékeztek meg a napokban a Petőfi Irodalmi Múzeumban: Nemes Nagy Ágnes huszonöt évvel ezelőtt, 1991 augusztusában hunyt el, az Újhold című folyóirat hetven éve jelent meg először, az Újhold-évkönyvek kiadásának pedig szintén kerek, harmincadik évfordulóját ünnepeljük az idén. Ez alkalomból kétnapos Nemes Nagy Ágnes- és Újhold-konferenciát rendeztek az intézményben, az ELTE Általános Irodalomtudományi Kutatócsoport közreműködésével.
Az eseményt E. Csorba Csilla, a múzeum főigazgatója nyitotta meg, aki köszöntőjében elmondta, hogy ez a rendezvény nem csupán ünnepélyes megemlékezés. Fontos könyvbemutatókat is tartottak, hiszen új, forrásértékű tanulmányok születtek a közelmúltban: a Ráció kiadónál az utóbbi három évben az egykori Újhold folyóirat szerzőinek hagyatékát feldolgozó kötetek.
Egyúttal hangsúlyozta, hogy bár az intézmény számos Újhold-szerző hagyatékának őrzője, köszönettel tartozik Kerek Verának, aki Lengyel Balázs, illetve Nemes Nagy Ágnes hagyatékához engedett hozzáférést. Buda Attila irodalomtörténész, aki a konferencia egyik szervezője volt, a rendezvényhez tartozó kamarakiállítást emelte ki, amelyen újholdas prózaírókhoz, illetve Nemes Nagy Ágneshez kapcsolódó korabeli dokumentumokat, relikviákat, fényképeket és kéziratokat lehetett megtekinteni. Emellett sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a júliusban elhunyt Bárdos László már nem vehetett részt ezen az eseményen.
A nyitó előadást Szótest-látvány-hangzás címmel Kulcsár Szabó Ernő tartotta meg, aki a „hangolt materialitás” problematikáját vizsgálta Nemes Nagy Ágnes, Kosztolányi Dezső és Gottfried Benn költészetében.
A líra esztétikai tapasztalatának összetevőit elemezve egy irodalomtörténeti hiányosságra hívta fel a figyelmet, rámutatva, hogy versek szemantikai hátterén túl a szavak hangzásának is van jelentéstartalma, amelyek materiális érzetekként jelentkeznek. Szerinte a lírai mű befogadásának testtapasztalati összetevőivel foglalkoznia kell az irodalomtudománynak. Nemes Nagy Ágnes költészetében „a szó különleges erőterét” vizsgálta, kiemelve az igei-állítmányi izolációnak és a mondatszerkezet felbomlásának jelenségeit, illetve Gottfried Benn költészetének hatását Nemes Nagy lírájára.
A konferencia első szekciójában Ferencz Győző, aki az októberben megjelenő új Nemes Nagy Ágnes-ösz-
szes szerkesztője, a költő kéziratos hagyatékának érdekességeiről számolt be. Fő tézise szerint Nemes Nagy a nyilvánosságra szánt életművét egységes egésszé komponálta, hiszen „nagyobb szerkezetekben gondolkodott”. Mint megtudtuk, az igen ritkán publikáló szerzőnek sokkal több verse volt, mint amennyi életében megjelent, s hagyatékban maradt költeményeinek jó része egészen más hangot ütött meg, mint a publikáltak. Az előadó úgy vélte, főleg szokatlanul személyes hangvételükben különböznek ezek az ismert művektől.
A Babits-kutató Kelevéz Ágnes a költő egy publikálatlan színdarabjáról, a Babits szerkesztő úrról beszélt. Mint elmondta, Nemes Nagy Ágnes példaképként, mesterként tekintett Babits Mihályra, akit szerethető figuraként próbált ábrázolni a Radnóti Színpad kérésére írt drámájában. Előadásában hangsúlyozta, hogy bár a darabot dramaturgiai problémák miatt sohasem állították színpadra, mégis jelentős mű a Babits-recepció szempontjából.
Buda Attila elsősorban a költő Rilke-fordításairól beszélt, amelyek javarészt az ötvenes években, a Nemes Nagyot sújtó szilencium idején születtek. Mint mondta, az alkotó jelentősen szembement a korábban kialakult Rilke-képpel, ám éppen emiatt később már nem vállalta fel „hamisnak érzett fordításait”.
A második szekciót Mártonffy Marcell irodalomtörténész-teológus A tiltott és a mértéktelen című előadása nyitotta meg, amelyben a „mondhatatlan mondásának tilalma” kapcsán egy általánosabb kitekintéssel a huszadik század „metafizikátlan metafizikájának” ellentmondásosságára hívta fel a figyelmet. Hernádi Mária Nemes Nagy Ágnes-kutató a dramatikus verskompozíció fogalmát és a művek többszólamúságának témáját dolgozta fel, számos költeményt is elemezve. Bartal Mária sajátos megközelítést alkalmazva a „mozdulat poétikájaként” határozta meg a versekben ritmikai és metrikai szinten is fellehető dinamizmust. Kulcsár-Szabó Zoltán pedig Nemes Nagy Ágnes, illetve Oravecz Imre prózaverseit hasonlította össze. A konferencia további programjai között volt például az újholdasok és a film kapcsolatát elemző előadás is.
