Nagy Gáspár író, költő és Szokolay Sándor zeneszerző életművéről tartott tegnap ülésszakot a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete a Pesti Vigadó Makovecz Termében. Az előadók azt hangsúlyozták, hogy a két művész több ízben is megihlette egymást.
A szerzők 1956-os forradalom eszmeisége iránti elkötelezettsége valóban identikus, ám nem kizárólagos elem ars poeticáikban – derül ki annak a konferenciának a programfüzetéből, amelyet Symphonia Ungarorum címmel rendeztek tegnap Nagy Gáspár és Szokolay Sándor életművéről. Öntörvényű, romantikus alkatú művészként egyikük sem igyekezett az iskolánként és kurzusonként változó korszerűségi elveknek megfelelni. A tudományos konferencia célja, hogy megkezdjék a két életmű újraértékelését.
A két lezárult pálya szellemi fundamentumunk. Nagy Gáspár és Szokolay Sándor olyan autonóm művészegyéniségek, akik a szabad választás jogát a doktriner formakulturális hatalmak és divatok ellenében is kivívták – mondta köszöntőjében Vashegyi György, az MMA elnöke.
Radics Éva karnagy a két életművet összegző előadásában kiemelte, mindkét alkotó egyetértett abban, hogy a művészet nem szórakoztatásra, hanem elmélyítésre való. Közös művekkel emelték fel hangjukat az emberiségre zúduló igénytelenség ellen. Ráadásul Nagy Gáspár költészetét kikezdhetetlen jelleme hitelesítette – tette hozzá.
Orosz István grafikus, filmrendező, s a Nagy Gáspár-versek képeinek és e képi világ képzőművészeti összefüggéseire mutatott rá. Mint ismeretes, erőteljesen hatott költészetére mások mellett Pilinszky János, Weöres Sándor és Nagy László írásművészete.
A Symphonia Ungarorum szövegkönyv Szokolay Sándor szimfóniájához készült, amelyet 2000. január 3-án a Magyar Állami Operaházban mutattak be a millenniumi ünnepségen, a keresztény magyar állam ezeréves fennállásának ünnepén. A vers a nagy összegző, a magyar sorskérdéssel foglalkozó költemény, párja a Hullámzó vizeken kereszt, König Róbert linómetszeteihez. Mindkét költemény tizenkét részes kompozíció, történelmi számvetés, közösségi óda, ám balladisztikus hangvételű egyben, sűrítő, szaggatottnak tűnő, mégis szerves egységet alkotó nagyvers – mondta Pécsi György kritikus, szerkesztő Millenniumi ódák Nagy Gáspár költészetében című előadásában.
Az előadók mindannyian rámutattak: a két alkotó több ízben is kölcsönösen megihlette egymást. Az ezeréves államiság tiszteletére, közös vállalkozásként született meg a Symphonia Ungarorum kantáta, amely mindkettejük számára létösszegző vallomás a művészetről, önmagukról és a közösségről.
A két lezárult pálya szellemi fundamentumunk. Nagy Gáspár és Szokolay Sándor olyan autonóm művészegyéniségek, akik a szabad választás jogát a doktriner formakulturális hatalmak és divatok ellenében is kivívták – mondta köszöntőjében Vashegyi György, az MMA elnöke.
Radics Éva karnagy a két életművet összegző előadásában kiemelte, mindkét alkotó egyetértett abban, hogy a művészet nem szórakoztatásra, hanem elmélyítésre való. Közös művekkel emelték fel hangjukat az emberiségre zúduló igénytelenség ellen. Ráadásul Nagy Gáspár költészetét kikezdhetetlen jelleme hitelesítette – tette hozzá.
Orosz István grafikus, filmrendező, s a Nagy Gáspár-versek képeinek és e képi világ képzőművészeti összefüggéseire mutatott rá. Mint ismeretes, erőteljesen hatott költészetére mások mellett Pilinszky János, Weöres Sándor és Nagy László írásművészete.
A Symphonia Ungarorum szövegkönyv Szokolay Sándor szimfóniájához készült, amelyet 2000. január 3-án a Magyar Állami Operaházban mutattak be a millenniumi ünnepségen, a keresztény magyar állam ezeréves fennállásának ünnepén. A vers a nagy összegző, a magyar sorskérdéssel foglalkozó költemény, párja a Hullámzó vizeken kereszt, König Róbert linómetszeteihez. Mindkét költemény tizenkét részes kompozíció, történelmi számvetés, közösségi óda, ám balladisztikus hangvételű egyben, sűrítő, szaggatottnak tűnő, mégis szerves egységet alkotó nagyvers – mondta Pécsi György kritikus, szerkesztő Millenniumi ódák Nagy Gáspár költészetében című előadásában.
Az előadók mindannyian rámutattak: a két alkotó több ízben is kölcsönösen megihlette egymást. Az ezeréves államiság tiszteletére, közös vállalkozásként született meg a Symphonia Ungarorum kantáta, amely mindkettejük számára létösszegző vallomás a művészetről, önmagukról és a közösségről.
