Első lépés címmel rendezett konferenciát főképp a fiatalok kultúrabefogadásának segítéséről az Átrium Film-Színház, amelyen civilszervezetek, független társulatok és színházak képviselői beszéltek munkájukról. A kormány képviseletében Krucsainé Herther Anikó, az Emberi Erőforrások Minisztériumának helyettes államtitkára az eseményen megígérte, hogy munkatársaival a következő évtől részt vesznek a szakemberekkel és érintettekkel való párbeszédben a minél hatékonyabb programok érdekében.
Számos színház, művész, civilszervezet és üzletember számára fontos, hogy segítsen a nehéz körülmények között élő közösségeken, a gyerekeken, hogy kitörhessenek egy reménytelennek látszó helyzetből. Jól segíteni azonban nem könnyű, ezért is rendezett konferenciát a művészek társadalmi felelősségvállalásáról Első lépés címmel az Átrium Film-Színház. Ahogy az a címéből is kitűnik, a hazánkban még csak gyerekcipőben járó segítő programok kapcsán igyekeztek összehozni a színházak, társulatok vezetőit, a döntéshozókat, valamint a szakembereket. A konferencia két fő témája a fiatalok kultúrabefogadásának – és ezáltal személyiségfejlődésüknek –, valamint a hátrányos helyzetű és kirekesztett emberek segítése volt. Legfőbb célja pedig a tapasztalatok megosztása, az együttműködés feltételeinek megteremtése.
Elsőként Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója és Neudold Júlia műhelyvezető beszélt az IRAM (Ifjúsági Részleg és Alkotóműhely) nevű színház-pedagógiai programjukról. Az utóbbi években közel hatezer diák vett részt foglalkozásaikon, a pedagógusokat tanítási segédletekkel, módszertani tréningekkel segítik. Az 1990 óta létező Autonómia Alapítvány képviseletében Nun András igazgató a kirekesztett csoportok támogatásáról és a roma integrációról beszélt. Szervezetük kreatív foglalkozásokkal, képzések, valamint tanulmányutak szervezésével próbál segíteni. Az Átrium Film-Színház tavaly elindított Nézőképző programját Magács László igazgató ismertette: a fiatalabbakat célzó, az iskolai tantervhez illeszkedő képzésen neves szakértők és kortárs alkotók mutatják be a művészet és a történelem kapcsolatát.
A Demokratikus Ifjúságért Alapítvány nevében Takács Viktória igazgatóhelyettes beszélt, aki kutatásaikra hivatkozva rámutatott: a mai magyar fiatalok csaknem hetven százaléka bizonytalannak érzi jövőjét. A tizenöt és harminc év közötti korosztály nagy része nap mint nap otthon ül, nem vállalkozó szellemű, nem kapcsolódik semmilyen társadalmi szervezethez, nincs baráti köre. Az igazgatóhelyettes a második világháború előtti „csendes generációhoz” hasonlította őket, és kiemelte: segíteni kell, hiszen ők egyszer tanárok, szülők, választópolgárok lesznek. A Kerekasztal Színházi Nevelési Központ drámatanára, Hajós Zsuzsa vagy a Radnóti Ifjúsági Műhely drámainstruktora, Lakatos Dóra szintén aggasztónak találja, hogy a mai fiatalok harminc százaléka nem hisz az aktivitásban, és azt gondolja, nem tud hatással lenni környezetére.
A Dévai Szent Ferenc Alapítvány munkásságát Vásárhelyi Tamás kuratóriumi elnök mutatta be, aki Böjthe Csaba árvaházainak történetét mesélte el. Derdák Tibor, a Dr. Ámbédkar Iskola igazgatója arról beszélt, miképp próbálják segíteni a borsodi közösségeket, hogy nagyobb legyen az érettségizettek aránya. Pozsár Péter, a fából készült alkotásokról ismert Hello Wood csoport építésze pedig a magyarországi szociális építészet célkitűzéseiről számolt be.
L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány szakmai vezetője a művészeti oktatás és a szociális munka összekapcsolásáról beszélt, amellyel a szegénységben élő gyerekeknek is meg lehet adni az önbizalmat és önbecsülést. Így a társas kapcsolatok is fejlődnek, és a foglakozások segítenek a hátrányok kiegyenlítésében is. Hasonló módszerekről beszélt a MOME Ecolab projektmenedzsere, Szerencsés Rita is, ők a Felhőgyár program segítségével igyekeznek elérni ugyanezt a célt.
A Katona József Színház programját, a Behívót Végh Ildikó ismertette: az előadásokat feldolgozó háromlépcsős színház-pedagógiai foglalkozásokon túl a társadalmi problémákról szóló kommunikációra is nagy hangsúlyt helyeznek. Hasonló célokról beszélt a Káva Kulturális Központ képviseletében Balassa Zsófia is, aki a színház-pedagógiai projektekről úgy fogalmazott: erre mint társadalmi beavatkozások sorára tekintenek.
A kormány képviseletében Krucsainé Herther Anikó, az Emberi Erőforrások Minisztériumának helyettes államtitkára beszélt, ám ő nem volt jelen a konferencia első felén, így nem hallhatta a felvetett problémákat. Előadásában a kulturális alapellátásról beszélt, amellyel az ezer fő alatti településekre is elvinnék a kultúrát. A helyettes államtitkár szerint az előadóművészek támogatása a gazdaságfejlesztés motorja lehet, ezért a források bővítése várható.
Néhány szakember a konferencián azonban felhívta a figyelmet arra, hogy azokon a településeken, ahol nincs internet, nincs könyvtár, és az emberek zömének nincs középfokú végzettsége sem, nem tudnak pályázni ezekre a támogatásokra. Felmerült az is, hogy a passzív befogadás kevés, mert sokakban az alapvető igény sincs meg a kultúrára, ezért egészen másfajta segítséget kellene nyújtani nekik. Az esemény végén a helyettes államtitkár ígéretet tett, hogy segít megszervezni egy olyan találkozót, amelyen a civilszervezetek képviselői a kormányzati szakemberekkel együtt beszélhetnék meg, hogy miképp lehetne hatékonyabbá tenni a pénzfelhasználást.
