A dán Jussi Adler-Olsen évről évre izgalmas, szövevényes, hátborzongató és aktuális témákat boncolgató könyvekkel tartja fenn olvasóközönsége figyelmét és rajongását.
Ha ez önmagában nem lenne elég ahhoz, hogy a skandináv krimik függőivé váljunk, számos kötetét, a Q-ügyosztály történeteit (Nyomtalanul, Fácángyilkosok, Palackposta) meg is filmesítették. Nincs ez másként a sorozat legújabb, negyedik részével, A 64-es betegnaplóval sem. Nem túlzás azt állítani, hogy a világhírű bestseller filmadaptációja az első pillanattól magával ragadó.
Ehhez persze a lebilincselő, a társadalom és az egyén romlottságát feltáró, a fikciót a valósággal zseniális módon ötvöző történeten túl szükség volt Christoffer Boe-ra, aki látványos, ugyanakkor nyomasztó és sötét krimit rendezett, valamint A tetovált lány forgatókönyvét is jegyző Nikolaj Arcelre.
Utóbbi a főszereplőkben ellentmondásos, mégis jól működő karaktereket keltett életre, akik egyedül elvinnék a hátukon a filmet, akkor is, ha nem volna ilyen ütős a történet. A Carl Mørckot alakító Nikolaj Lie Kaas és az Assadot játszó Fares Fares pedig ezúttal is hozza megszokott formáját.
Mørck komor, kibírhatatlan, kiégett figura, Assad pedig az ellenpólusa: empatikus, barátságos és segítőkész. Kettejük felhőtlennek egyáltalán nem mondható kapcsolatát csak tovább nehezíti, hogy Assad épp elhagyni készül a Q-ügyosztályt – a lezárt, de felderítetlenül maradt ügyek újravizsgálására szakosodott nyomozócsapatot –, ez azonban cseppet sem hatja meg mogorva társát. Assad távozása előtt viszont az elfekvőben lévő ügyek mellé (vagy inkább helyett) kapnak még egy feltárandó bűntényt, ami az ’50-es, ’60-as évek Dániájának sötét múltjába vezet vissza.
Építőmunkások egy koppenhágai lakás bontása során három mumifikálódott holttestre bukkannak, amelyeket egy asztal köré ültettek, ahol a negyedik szék üres – vélhetően azt is szánták valakinek. A nyomozás során a szálak Sprogø szigetére vezetnek, amelynek egykori kórházában nőket tartottak fogva, illetve sterilizáltak.
A befalazott holttestek ügyének felderítése egészen a jelenig elér, napjainkban ugyanis a főgonosz, Curt Wad (Anders Hove alakításában) egy elit kórházban folytatja ugyanezt a tevékenységet. Így a fordulatos, feszült krimin túl kőkemény társadalomkritikát is kapunk: Dániában néhány évtizede tényleg genetikai tisztogatást végeztek, amelynek során tizenegyezer nőt tettek terméketlenné a beleegyezésük nélkül.
Az idősíkokat váltogató döbbenetes történetben az a legszörnyűbb, hogy van valóságalapja – ebben rejlik a film legnagyobb erőssége. Ettől válik A 64-es betegnapló az utóbbi évek legjobb skandináv krimijévé, amiért érdemes beülni a moziba.
A 64-es betegnapló (Journal 64)
Dán–német misztikus krimi, 2018.
R.: Christoffer Boe
10/10
