Kultúra
Körtemplomok nyomában
Rejtőzködő Magyarország 888.
A Duna folyamtól északra lévő, ősidők óta magyarok lakta vizes-ligetes táj történelmi nevezetessége az 1207-ben alapított, román stílusú, kisbényi (Bin’a) kettős tornyú Szűz Mária-katedrális, valamint a közelében látható, 12. század eleji Tizenkét Apostol titulusú körtemplom. Közeli és távolabbi rokon emlékeik a kiskeszi, kolozsnémai, alistáli és deáki, távolabb a vágkeresztúri és dejtei kerek templomok.
Az Ipoly partjánál fekvő Kiskeszi alig 380 lakosú, színmagyar anyanyelvű település a Börzsöny hegység délnyugati lábánál, a folyó jobb partján, tizenhat kilométerrel északra a Garam és a Duna találkozásától. A falu neve 1248-ban bukkant fel először írásban.
A kies fekvésű, csendes község legfőbb értéke a folyópart mellett található dombháton fekvő plébániatemplom. Titulusa Szent Mihály arkangyal. Első látásra egy kései barokk stílusú, egyhajós falusi templom, amelynek a nyugati, klasszicista stílusú harangtornya a 19. század első felében készült. Sokan elsétálhattak már mellette úgy, hogy észre sem vették az Ipoly völgyére néző, napkeleti irányba tájolt patkóíves alaprajzú, háromnegyed henger formájú szentélyt a hajó mögött. A szokatlanul magasnak épült, égetett vörös cseréppel fedett kupolaborítású apszis köpenyfalán látható keskeny tölcsérbélletű ablakok még a román korból maradtak fenn. Rendhagyó nagyságú a 780 centiméter belső átmérőjű rotunda, a köríves fal vastagsága eléri a 120 centimétert. A tágas oltártérbe tölcsér formájú, keskeny lőrésnyi nyílásokon keresztül süt be nap, a belső tér homorú falán pedig több helyen is láthatók a megfakult középkori freskótöredékek és latin feliratú szövegmezők.
Az 1970-es években lezajlott, alapos renováláskor még sok mindent fel lehetett volna kutatni a különleges értékű épület régmúltjából. Például a vakolatlan, gondosan faragott kváderkő homlokfalat függőleges lizénák (falsíkból kiemelkedő sávok) díszítették. Utóbb még az is kitudódott, hogy a torony alapozása és az első szintje is a középkorból származik.
Továbbindulva a Duna északi partján, Párkánytól nyugat felé 20 kilométerrel, a 63. számú nyitrai főútvonalon Karva falunál (Kravany nad Dunajom) megálltunk. A települést Korva néven 1245-ben említették először. Komáromig ezen a folyamszakaszon lehetett legkönnyebben átkelni Süttőhöz és Lábatlanhoz. A falu első írásos említésekor – az egyházlátogatás alkalmával – készült jegyzőkönyv szerint a helység Nagyboldogasszony-temploma már a 12. században állt. A kelet felé tájolt, jellegzetes román stílusú, patkóíves szentély három ablaka közül kettő egymás mellett látható, a harmadikat már az újkorban bővítették. 1712-ben újjáépítették a templomhajót, úgymond „vidéki” barokk stílusban.
A Nagymegyertől 17 kilométerre délre fekvő, alsó-csallóközi Kolozsnéma (Kliz’ská Nema) község Árpád-kori, félköríves templomritkaságát nem könnyű egyből felismerni a 115 méter tengerszint feletti magasságban elterülő, öreg temetődombon. A Duna töltéspartjához közel fekvő, zsindelyfedésű, enyhén tojásdad formájú rotunda építészeti ritkasága, hogy a református templommal egybefüggő gyülekezeti tér egyharmad-kétharmad arányban oszlik meg egymással. Mintha a kisebbik hely a templom „albérlője” lenne.
Valamikor egészében szolgálta az Urat az ismeretlen titulusú, 12. századi kerek templom, amelynek belső átmérője 580 centiméter. Az ívelt, eredetileg nyugat felé tájolt apszis magas falán nyíló, keskeny résen keresztül jut be világosság a 90 centiméter falvastagságú templomba, a körtemplom déli ajtaján át be lehet lépni a közös terembe. A gyülekezeti teret a helybeli református közösség használja, a hajó déli falán két nagy méretű, újkori ablak látható.
1168-ban említi első ízben oklevél „Villa Nemát”. A 12. században a komáromi vár tartozéka volt. 1522-ben Egyházas-Néma néven szerepelt, református anyaegyháza az 1530-as években kezdett gyülekezni. A török időkben elnéptelenedett. 1920-ig Komárom vármegye csallóközi járásához tartozott, most Nyitra megye része.