Ma kilencvenéves Tornai József Kossuth-díjas költő, a Nemzet Művésze. Dunaharasztiban született 1927. október 9-én. A negyvenes évek végén a Csepel Vas- és Fémművek betanított munkása volt, majd autógyári diszpécser. Első mestere Szabó Lőrinc volt. Lírájára az avantgárd látásmód, a szürreális képalkotás, a gondolatritmus jellemzők.
Az ötvenes években kezdte a pályát (Fotó: Hegedüs Róbert)
Első versei 1955-ben jelentek meg az Új Hangban és a Magyar Csillagban – olvasható a Magyar Művészeti Akadémia honlapján az életrajzában. Első önálló verseskönyve, a Paradicsommadár volt, amely 1959-ben jelent meg, ebben az évben családjával Budapestre költözött, véletlenül éppen abba a házba, ahol Ady utoljára lakott.
A hetvenes években József Attila-díjjal ismerték el, majd négy hónapot töltött az Egyesült Államokban az International Writing Program keretében; feleségével együtt körutazásban vett részt, eljutott a navajo indián törzshöz is, melynek költészetéből sokat fordított.
A rendszerváltás idején Lakitelken részt vett az MDF megalapításában, ekkor jelent meg második válogatott kötete (Mezítláb, énekelve) és első regénye, A páva szépsége.
Az Írószövetség elnökének 1992-ben választották meg, három évig vezette a szövetséget.
Csillaganyám, Csillaganyám címmel a kétezres évektől jelennek meg összegyűjtött verseinek kötetei, 2012-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki, 2013. március 15-én megkapta a Kossuth-díjat. 2014-ben elnyerte a Nemzet Művésze címet, és ugyanebben az évben Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjává választották.
A kilencvenedik születésnapja alkalmából a Magyar Távirati Irodának nyilatkozó költő azt mondta: „vagy genetikusan erre születik az ember, vagy dilettáns marad. Utánozni lehet a jó költészetet, de jó költészetet teremteni csak akkor lehet, ha valóban költőnek születik az ember”. Tornai József saját pályájára visszatekintve úgy látja, az évtizedek előrehaladtával költészetében a formavilág és a formában hordozott mondanivaló egyre inkább egyesült.
Kitért arra is: hatalmas szerencséjének tartja, hogy akkor kezdhette pályafutását, amikor Nagy László és Juhász Ferenc a népköltészethez nyúlva a legmagasabb művészi szinten újította meg a modern magyar lírát a Rákosi-diktatúra legsötétebb éveiben. Felidézte azt is: versengve írták első verseiket Juhász Ferenccel, ám a 2015-ben elhunyt költő elképesztően és követhetetlenül hamar alkotta meg korszakos költeményeit. Vele ellentétben Tornai József önmagát inkább lassan érő típusnak tartja.
A 90 éves költőt a Hitel folyóirat egy új, A virágos föld titkai címet viselő válogatáskötettel köszönti október 11-én, szerdán a budapesti Barabás Villában. A 300 oldalas, kilenc ciklusba rendezett kötet anyagát Jánosi Zoltán irodalomtörténész állította össze.
