Romantikus-eklektikus külső, keleties motívumokban gazdag beltér: a Sebes-Körös vizében tükröződő nagyváradi neológ zsinagóga teljes felújítás után régi fényében ragyog, tanúskodva a város virágzó múltjáról.

A Sebes-Körös vizében tükröződő hagymakupolájával, jó arányú, fehér tömbjével Nagyvárad egyik legjelentősebb építészeti kincse a neológ zsinagóga. A keleties, mór jegyekkel, romantikus-eklektikus stílusban 1878-ra, alig másfél év alatt felépült templom nemrég teljesen megújult a magyar–román határon átnyúló együttműködési program részeként, a debreceni, Kápolnás utcai zsinagógával együtt.
A Nagyváradon múlt csütörtökön átadott rekonstrukció részeként európai uniós és önkormányzati forrásokból a Cion zsinagóga homlokzatait, kupoláját – amely már-már életveszélyes volt –, valamint belterét is helyreállították, főképp a kupola belső díszítőfestését, amely a beázások miatt jelentősen károsodott, de sikerült pénzt találni erre is. A jövőben a tervek szerint vallási szertartásoknak és kulturális eseményeknek egyaránt helyet ad majd, a városi önkormányzat kezelésében.
Amint a Muemlekem.hu adatbázis összefoglalójában is olvasható, a zsinagóga építésére 1876-ban kiírt pályázatot Busch Dávid városi főmérnök nyerte meg, a kivitelező pedig idősebb Rimanóczy Kálmán volt, akinek nevéhez több nagyváradi épület fűződik. A család egyébként több neves építészt adott Magyarországnak.Némileg hasonlít a nürnbergi neológ templomra: a folyóparti elhelyezése, a kupola, a külső megjelenés is felidézi Adolf Wolff munkáját – nem tudni, a nagyváradi zsinagóga mérnöke ismerte-e az egyébként 1938-ban a nácik által elpusztított nürnbergi példát.
Kívülről a köríves, romantikus stílust idézi, de a falakon keleties motívumok és gótikus mérműveket idéző ablakai vannak. A beltér jóval gazdagabb díszítésű – Horovitz Mór kassai festő munkája – szintén keleties ornamentikával, még arabeszkek is feltűnnek, hasonlóan számos Kárpát-medencei, a korszakban épült zsinagógához.
A 19. század közepén Európa-szerte megtörtént kongresszusi szakadás után az ortodox közösségekből kivált neológ irányzat elveinek megfelelően keresztény templomokra emlékeztet a zsinagóga elrendezése, orgona is található benne. A négyszög alaprajzú épületben így a keleti falnál található a frigyszekrény, előtte a tóraolvasó van. Amint máshol, itt is a karzaton foglalhattak helyet a nők. A hagymakupola szerkezetét míves öntöttvas oszlopok tartják.
Nagyvárad környékén a források szerint a 15. században már biztosan éltek zsidók, ezt okiratok is bizonyítják, később hitközség is működhetett, amiről váltólevelek tanúskodnak. A városba a 18. század elején költözhettek be, eleinte elkülönülten éltek, majd a 19. század fejlődésének – és az emancipációs törvénynek – köszönhetően a sajátos, többnemzetiségű-vallású település tevékeny polgáraivá váltak. Neves orvosok – például Grósz Frigyes szemorvos, aki ingyenkórházat működtetett –, művészek – Bihari Sándor festő, Balázs Béla író, filmesztéta, Bartók Kékszakállújának szövegírója – születtek vagy éltek itt, a lakosság mintegy egynegyedét adták az izraelita felekezetekhez tartozó polgárok évtizedeken át. A központ elképesztően gazdag szecessziós és eklektikus palotáit úgyszintén javarészt ők építtették. Érdekes életpálya az egyik neológ rabbié, Kecskeméti Lipóté – aki Ady Endrével is barátságban volt –, az irodalomtörténészként is jelentős alkotó Trianon után a románok által bezáratott főgimnázium alapjain zsidó líceumot alapított. A két világháború között magyar nyelven folyt itt az oktatás öt évig, amíg a román kormányzat be nem tiltotta.
A zsinagóga 1878-as alapító oklevelében az Adatbank.ro erdélyi magyar lexikon közlése szerint ez olvasható: „...[a] vallás és erkölcs igéi mellett a magyar nemzetiség és hazafiság, az egyenlőség és a testvériség, a királyhűség és hazaszeretet örökszép tanai hirdettessenek mindörökké.”
E két fentebbi tény még tragikusabb megvilágításba helyezi, hogy a zsidótörvények és a holokauszt következtében a nagyváradi, mintegy húszezer lelket számláló zsidóság szinte teljes egészében elpusztult, mára néhány száz főt számlál.



