Láthatatlan filmtörténet címmel új könyvsorozatot indult, első két kötetét a Budapesti Klasszikusfilm-maratonon mutatták be a Toldi Moziban a minap. A kötetekben Sára Sándornak és Szőts Istvánnak az alkotótársaikkal készült, végül fiókban maradt terveit közölték.
Sára Sándor két, alkotótársakkal írt forgatókönyve jelent meg most kötetben (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)
Meg nem valósult filmeket bemutató új könyvsorozatot indított a Magyar Művészeti Akadémia kiadója és a Magyar Nemzeti Filmarchívum: a Láthatatlan filmtörténet című széria első két kötetét a Toldi Moziban mutatták be a minap, a Budapesti Klasszikusfilm-maraton programsorozatának részeként. Az elsőben Szőts István Tetemrehívás – Az utolsó nádor című, fiókban maradt forgatókönyve, a másodikban pedig Sára Sándor és alkotótársai két megvalósulatlan forgatókönyve olvasható a rendező bevezetőjével.
Kucsera Tamás Gergely, a köztestület főtitkára a bemutatón elmondta: olyan, el nem készült művek terveit közlik, amelyek árnyalhatják és gazdagíthatják egyes rendezők, illetve korszakok megítélését. Felhívta a figyelmet, hogy Szőts István Tetemrehívás – Az utolsó nádor című technikai forgatókönyvét kiegészíti egy DVD-melléklet is, valamint a szerző elő- és utószava, amelyben a terv keletkezéstörténetét és meghiúsulásának okait idézi fel.
Fazekas Eszter filmtörténész, a Magyar Nemzeti Filmarchívum munkatársa rámutatott: Szőts István forgatókönyvében egy száztíz évvel ezelőtti „gyilkosság” nyomába eredt. István nádornak Kossuth Lajos felajánlotta a magyar koronát, ezért tartott tőle az osztrák hatalom, s emiatt merült fel az a legenda, hogy a nádort meggyilkolták.
Sára Sándor, átvéve a szót, elmondta, a családi kripta feltárásakor, 1977-ben az igazságügyi orvosszakértő István nádor mellényén egy vérfoltot talált, és megállapította, hogy ez minden bizonnyal egy lövésnek a nyoma. Szőts István fel akarta göngyölíteni ezt a szálat, és több helyen forgattak már, amikor kiderült, hogy ez a teória megbukott: a nádor halálát tüdőgyulladás okozta, cáfolhatatlan bizonyítékként szolgált a nádor saját levele, amelyben hosszan ír halálos betegségéről. A filmrendező hangsúlyozta, Szőts István végül lemondott filmtervéről, mivel a tények ellene mondtak az eredeti történetnek, és nem akart minden áron filmet készíteni.
A sorozat másik kötetében Sára Sándor és Dobai Péter Dear India, valamint Kardos István és Sára Sándor Transzszibériai álom című irodalmi forgatókönyvei olvashatók, amelyek a rendszerváltozás után anyagi forrás hiányában nem valósulhattak meg. Sára Sándor elmondása szerint a Dear India terve Amrita Sher-Gil magyar–indiai festőnő életét dolgozza fel, a Transzszibériai álom pedig egy tragikus Gulág-történetet idéz fel. A rendező a könyv Múltidejű álmok című bevezetőjében leírja, hogy utóbbi film meghiúsulását azért sajnálja, mert szerinte a Gulág-történetek jó összefoglalója és lezárása lett volna. Ha elkészül, akkor úgy éreztem volna, hogy mindent elmondtam, amit a Gulágról tudok – teszi hozzá.
A Dear India című filmmel kapcsolatban kiemelte, hogy amint a kötetben is írja, Indiába a filmjeivel került, hiszen a Vigyázókat és A vádat is meghívták fesztiválokra. Így jutott el Dardzsilingbe, Kőrösi Csoma Sándor sírjához is. Delhiben egy fogadáson találkozott egy indiai filmessel, Ramesh Sharm rendező-producerrel, s megegyeztek, hogy kölcsönösen segítenek egymásnak filmes terveik megvalósításában. Az indiaiak vállalták volna az Amrita Sher-Gilről szóló film elkészítését, és a költségvetés felét állták volna.
A rendező három hónapig terepszemlét tartott Indiában, mindeközben Magyarországon nem sikerült a megfelelő pénzügyi hátteret megteremteni a forgatáshoz. „Aztán múltak az évek, és belefásultam. Most meg már nem készítek filmeket. Ezek már múlt idejű álmok” – mondta Sára Sándor. Kiemelte, hogy az irodalmi forgatókönyvet Dobai Péter jegyzi, aki hihetetlen asszociációval írta meg a magyar–indiai festőnő fordulatokban gazdag életét. Dobai Péter a bemutatón felidézte, hogy Amrita Sher-Gil 1913-ban Budapesten született, édesanyja magyar, apja, Umrao Sher-Gil szikh herceg volt. Az író, forgatókönyvíró elmondása szerint rengeteg anyagot kapott a képzett, sugárzó, karizmatikus egyéniségű festőnőről, akinek elmélyedt az életrajzában és a festészetében is. Művészete, utazásai, viharos, enyhén szólva szokatlanul veszedelmes kapcsolatokkal átszőtt magánélete, házassága és rejtélyes halála mind filmre kívánkoztak volna – tette hozzá az író. Amrita jól beszélt magyarul, s rajongott Ady Endre verseiért, Indiában máig a modern indiai művészet megteremtőjeként, egyik legfontosabb festőjeként tartják számon – olvasható a kötetben.
A könyvek bemutatója után Ráduly György, a Magyar Nemzeti Filmarchívum igazgatója és Kucsera Tamás Gergely köszöntötte Sára Sándort a közelgő nyolcvanötödik születésnapja alkalmából, ezután a restaurált Feldobott kő című, 1968-as filmjét vetítették.
