Fűszerekkel a Nap megmentéséért

A történet eredetileg színdarabként született meg, ez volt a szerző első gyerekdarabja. A színházak ugyan már nem játsszák A fűszermadarat, az írónő azonban nem szerette volna, hogy „elsüllyedjen” a szöveg, ezért mesekönyvet írt belőle. A regényben a történet népmesékre emlékeztető felütéssel indul: Pertu király két csintalan gyermeke, Hanna és Henne állandóan civakodik, és már nagyon unják, hogy mindig fényt esznek. Azonban az összetűzések azonnal elcsitulnak, amikor kiderül, hogy valódi veszély fenyeget: valaki meg akarja enni a Napot. Szerencsére azonban van megoldás: fűszervadászatra indulnak egy embergyerekkel, Napsugárral és az uralkodó hűséges Bolondjával, a Fűszermadárral, hogy a százfűszerszósz elkészítésével megmentsék a világot az örök sötétségtől.

Az egyedi történet mellett ezt a mesét a szeretnivaló karakterek teszik sikeressé. Az olvasó gyerekek a civakodó testvérpárban is magukra ismerhetnek, ugyanakkor a gondoskodó és talpraesett emberkislány, Napsugár története, motivációi révén a kicsik számára közelivé, átélhetővé válnak a kalandok, és jobban megértik a mese tétjét.

Rajtuk kívül jobban megismerjük még a Fűszermadarat, a főnixet, akinek ezerféle alakja, neve, képessége lehet vonzó a gyermekek számára, míg a mű végén feltűnő sámán a birtokában lévő ősi tudásnak köszönhetően keltheti fel az érdeklődést. A sokféleségen túl még dicsérendő, hogy a hősök kellően árnyaltak, illetve a szöveg előrehaladtával még a jellemük is fejlődik: a civakodók megtanulják, hogy a gúnyolódás nem célravezető, és eredményesebb, ha összefognak. A csapatban rejlő erő több helyen hangsúlyosan jelenik meg, egyszer Henne ki is mondja: „együtt jók vagyunk, ne izgulj”. A szerző a csapatszellem fontossága mellett még más üzeneteket is küld, de szerencsére ez a nevelő szándék sohasem didaktikus. Napsugár megjelenésekor előkerül például az idegengyűlölet helytelensége, a Bolond/Fűszermadár esetében pedig az ítélkezés károssága, azonban mindez olyan finoman és ízlésesen, hogy egyáltalán nem érezzük terhelőnek és kényszeresnek.

Szabó T. Anna legnagyobb érdeme, hogy mint már korábbi szövegeiben, például a Senki madarában, itt is igen erős atmoszférát képes teremteni. A fűszermadarat olvasva különleges, fűszerezett világba csöppenhetünk, folyamatosan illatokat érzünk, és színeket látunk. Az átélhetőséget erősítik Schall Eszter illusztrációi is, amelyek helyenként a szöveghez hasonló színességgel, máskor elnagyoltabb módon egészítik ki a szöveget. Ám ezek a népmesei illusztrációkra emlékeztető rajzok összességükben talán kevésbé erősek, mint a Senki madara időn túli festményei. A könyv mindezeken felül tele van zenével: helyenként ritmusok, versek, szójátékok törik meg a folytonosságot, amelyek könnyedebbé, szellősebbé teszik a mesét.