Bevásárlócédulákra írt versek

Az elmúlt években nagyot lépett előre a Szendrey Júlia-kutatás. Tavaly, születésének százkilencvenedik, halálának százötvenedik évfordulóján több, eddig ismeretlen művét is kiadták szakemberek gondozásában. Megjelent a családi levelezése Ratzky Rita munkájának köszönhetően, Vastag Andrea publikálta az összes költeményét, elemző tanulmányokkal, Gyimesi Emese pedig verseinek kritikai kiadását jegyzi, amely könyvben kísérőtanulmányok, jegyzetek, életrajz és színes képmellékletek is helyet kaptak. A Kortárs Kiadónál megjelent utóbbi kötetről csütörtök este irodalomtörténészek beszélgettek a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Völgyi Tóth Zsuzsa, a Magyar Rádió szerkesztője a könyvbemutató moderátoraként hangsúlyozta: a Szendrey Júlia összes verse című kötet mérföldkőnek számít az irodalomtörténetben. Gyimesi Emese, aki 2010 óta foglakozik a témával, kiemelte: a kéziratok egyik legértékesebbje egy kilencvenoldalas gyűjtemény, amelyben negyvenkilenc költemény, valamint hét töredék olvasható – mint rámutatott, Szendrey Júlia sokszor bevásárlócédulákra írta a verseket. Az elsőt 1854-ben írta, de a legtöbb 1856-ban született. Minden kézirat alá odaírta a keletkezés dátumát, helyét, a publikált versek esetében a megjelenés helyét is. Margócsy István azt hangsúlyozta, hogy a könyvtárak kimeríthetetlenek, mindig fogunk találni olyan költeményeket, amelyek még nem jelentek meg sehol. A „feleségek felesége”, a „hűtlen özvegy” szolid elismertségű költőnő volt a korában, csak a 19. század végén kezdtek vele komolyabban foglalkozni. Gyimesi Emese munkájának legnagyobb érdeme Margócsy szerint az, hogy poétikai elemzést készített, amely tágabb képet fest az asszonyról. Szilágyi Márton, a kötet lektora elmondta, Szendrey Júlia költői életműve szétszórt volt, de szerencsére a gyűjtemények megőrizték kéziratait, így most rekonstruálni lehetett. Több olyan téma van, amelyek visszatérnek verseiben, ilyen például az anyaság, a hazafias­ság vagy a történelem. Gyimesi megjegyezte, hogy a külső-belső világ erőteljes szétválasztása is fontos volt nála. Margócsy István a korszakkal kapcsolatban arra emlékeztetett: volt egyfajta elvárás, hogy a női írók milyen műfajban alkothatnak. Nem írhattak például eposzt vagy tragédiát, így Szendrey a lírához fordult és Andersen-történeteket fordított. Hazafias versei pedig szépen belesimultak a kor elvárásaiba. Szendrey számára a hétköznapi rutinba beleilleszkedett a versírás, az átlagot felülmúlta, kitűnő költészetet művelt, viszont az egyértelműen látszik, hogy nem lesz a mai generációk kedvence – tette hozzá a szakember. Az anyai szeretetről szóló verseinek egyébként nagy sikerük volt. A Három rózsabimbó című verset három fiának írta 1857-ben. A kritikusok jó szívvel fogadták a költeményt, üdvözölték az anyai érzések megéneklését. Gyimesi Emese elmondta, a Szendrey-kutatás közepén tart, épp gyermekeinek levelezésén dolgozik, amely humoros írásokban maradt fenn.

A könyvbemutatón elhangzott Szendrey Júlia több költeménye Tallián Mariann színművész, valamint korabeli dallamra írt népies énekei Csörsz Rumen István régizenész, irodalomtörténész előadásában.