A „Görgei-kérdésről” tartottak kerekasztal-beszélgetést szerda este a Nemzeti Múzeumban: mint elhangzott, az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc legvitatottabb alakja nem tekinthető árulónak.
Legendák, tévhitek, bűnbakok és az igazság címmel rendeztek történészek részvételével kerekasztal-beszélgetést szerda este a Nemzeti Múzeumban, a Görgei-kiállításhoz kapcsolódóan. A hadvezér alakját, aki már harmincéves korában tábornok volt, számos legenda, tévhit övezi, gyakran emlegetik bűnbakként is. Vannak, akik hősként tekintenek rá, míg mások az árulás vádjával bélyegzik meg a mai napig. Volt idő, amikor olyan sikereket ért el, hogy a bécsi udvar kénytelen volt idegen segítséget kérni serege ellen. Ám 1849. augusztus 13-án feltétel nélkül tette le a fegyvert Világosnál I. Miklós orosz cár inváziós hadserege előtt.
A kerekasztal-beszélgetés arra vállalkozott, hogy történészek segítségével járja körül e témát. Varga Benedek, a múzeum főigazgatója, a program moderátora a történelmi emlékezet fontosságára hívta fel a figyelmet. Arról kérdezte a történészeket, hogyan látják a „Görgei-kérdést”, amely, mint mondta, morális kérdéssé is vált. Hermann Róbert történész, a nemrég nyílt kiállítás társkurátora elmondta, alapvető szempont, hogy Görgei jól szolgálta-e a hazáját, hogy milyen döntéseket hozott. Hozzátette: érdekes, hogy százhetven év elteltével még mindig aktuálisak, stigmatikus erővel bírnak ezek a kérdések. Csorba László történész kiemelte, több kérdés van, amelyre a válaszokat a történészek a rendelkezésükre álló forrásokból próbálják rekonstruálni, illetve fontos a már szóba hozott történelmi, társadalmi emlékezet is ahhoz, hogy véleményt alkothassunk.
Pelyach István történész hangsúlyozta, nem árulásról van itt szó, hanem csalódásról. A Görgeivel kapcsolatos tényekről és tévhitekről tankönyvekből értesülünk manapság, tehát az is fontos, hogy miként írnak minderről az iskolai kiadványokban. A 20. században azonban sokkal inkább a szájról szájra terjedő népi hagyomány segített ennek a kérdésnek a megválaszolásában – tette hozzá. B. Szabó János, a Budapesti Történeti Múzeum munkatársa arról beszélt: másként tanítják Görgeit tájegységenként és időnként, egy 2009-es alsó tagozatos olvasókönyvben például árulónak titulálták.
Varga Benedek elmondta: a nemrég intézményükben nyílt Görgei-tárlat jó példa arra, hogy a közemlékezet bizonyos pontjaira ráirányítsa a figyelmet. Majd arról kérdezte a szakértőket, hogy 1849 júniusa–augusztusa között, tehát a Komáromtól Világosig tartó csatákban mi volt az esély arra, hogy a harcot megnyerjük. Hermann Róbert rámutatott, a magyar hadsereg 165 ezer emberéből 130 ezer volt felfegyverezve, azonban 170 ezer osztrák és 200 ezer orosz katonával, valamint a határon lévő 80 ezres készültséggel szemben nem volt esélyünk a győzelemre. Majd hozzáfűzte, az árulómítosz fennmaradásában szerepe van Kossuth Lajosnak, aki nem hadvezér volt, hanem kiváló szervező, de hadtörténeti tanulmányokat is írt. Mint mondta, érdekes, hogy Bajza József egyik versében Klapka György, Damjanich János és Vécsey Károly is ugyanolyan megítélés alá esett, mint Görgei. Csorba László hozzátette: valójában Kossuth-kérdésről kell beszélnünk, nem Görgei-kérdésről. Mint emlékeztetett, a magyar történelem során mindig az volt a döntő, hogy olyan okos hazafi áll-e az ország élén, aki képes lehet befolyásolni a rólunk döntő nagyhatalmak nézeteit.
Varga Benedek végezetül elmondta, mi magyarok nem tudunk veszíteni, ha igazunk van. A világ és a politika viszont nem úgy működik, hogy mindig az igazság győz – tette hozzá.
