A Gulag árnyékában – Száműzetéseink címmel jelent meg az Irodalmi Magazin új száma, amely az első táborok keletkezésétől meséli el a magyar vonatkozásaiban is vizsgálható Gulag, illetve a 20. századi magyar száműzetések hosszú évtizedeken át elhallgatott történeteit. A történelmi témájú lapszámot visszaemlékezések, regényrészletek, versek, archív fotók és interjúk színesítik.
Vlagyimir Iljics Lenin 1917-ben, „a szigorú forradalmi rend megalapozása érdekében a részegek, a huligánok, az ellenforradalmárok és egyéb személyek anarchista kísérleteinek könyörtelen elnyomását követelte” – olvasható az Irodalmi Magazin legújabb számában, amely a Gulag- és a Gupvi-táborok történetéről, valamint azoknak világirodalmi és magyar vonatkozásairól nyújt áttekintést. Bank Barba Semmi sem marad elmondatlan című cikkében Lenin szavait idézve járja körbe a táborrendszer kialakulását: „Dutyizzák be őket, tisztíttassanak velük klozetokat, elzárás után adjanak nekik sárga cédulákat, lőjék agyon a semmirekellőket; van választék is: börtönbüntetés vagy kényszermunka a lehető legsúlyosabb fajtából.” Mint írja, Lenin ezen kijelentését követően hamar megteltek a börtönök, és lassan elkezdett kialakulni az a lágerrendszer, amely a következő évtizedekben a politikai megtorlás egyik legfőbb eszköze lett.
Az Irodalmi Magazin A Gulag árnyékában című száma ennek a táborrendszernek a létrejöttét és történetét vizsgálja keletkezésétől kezdve egészen a Sztálin halálát követő lassú felszámolásig és a foglyok hazaszállításáig. A lapszám így feldolgozza a harmincas évek szovjet táborainak mindennapjait. Irodalmi alkotások által mesél a szörnyű körülményekről, az éhségről, a hidegről és kibírhatatlan munkáról, valamint a túlélés módozatairól.
Az információban gazdag, számos korabeli fotót és visszaemlékezést tartalmazó magazin elején a Gulag történetének legfontosabb krónikásairól, Szolzsenyicinről és Salamovról emlékeznek meg. Regényeik kapcsán mutatják be, hogyan látták az írók belülről a táborrendszert. Az izgalmas tanulmányok után olvasható egy interjú is, amely egy magyar túlélő, Lengyel József lányával készült. A lap ezután a második világháború idején működő Gulag- és Gupvi-táborok történetéről nyújt áttekintést számos magyar író emlékeinek és műveinek megidézésével.
Ezután, A magyar pokol címmel, a legnagyobb hazai tábort, Recsket mutatják be, olyan írók történeteit felidézve mint Faludy György vagy Kárpáti Kamil. A Gulag-szám végül kitér a száműzöttek és internálták sorsára, és a kisebbségbe került magyarságot sújtó csapásokra is.
A lapszám, mivel történelmi témát dolgoz fel, rendhagyónak mondható. A szerkesztők ügyeltek arra, hogy az irodalmi műveken és tanulmányokon túl a történelmi kontextust is alaposan felvázolják, ezért szerepel jó néhány olyan cikk is a lapban, amely az adatokra, a tényekre fókuszál. Bank Barbara például a már említett tanulmányában igyekszik feltárni, hogy hány fogoly lehetett a szovjet táborokban. „A Központi Statisztikai Hivatal a szovjet területeken, valamint a magyarországi harcokban, az 1945. március–áprilisi visszavonulás során német területeken fogságba esett magyar katonák lehetséges létszámát is figyelembe véve, összesen 600 ezerre becsülte a szovjet fogságba esett magyarok létszámát” – írja. Bognár Zalán Magyarok szovjet fogságban című cikkében a második világháború alatt elhurcolt katonai és polgári személyek sorsáról nyújt rövid áttekintést, és a recski internálótábor történetéről is olvashatunk.
A Gulag-számot emellett az interjúk és a témát feldolgozó kánon legfontosabb műveinek részletei teszik színessé. Olvasható például Placid atya vallomása a Gulagról, egy beszélgetés Sára Sándor filmrendezővel, és a Böszörményi Géza által készített Faludy György-interjú is. A magazinba bekerültek részletek többek között Dragomán György A fehér király című regényéből, Szolzsenyicin Ivan Gyeniszovics egy napja című kisregényéből, valamint Örkény István Lágerek népe című írásaiból is. A tanulmányok közül Németh Tamásé emelkedik ki, amelyben Szolzsenyicin híres regényét a Sorstalansággal veti össze, és izgalmas Tóth Eszter Zsófia Magyar nők a Gulagon című írása is Sára Sándor filmsorozatáról. A magazin Kányádi Sándor Noé bárkája című versével zárul, amely az emlékezés jelentőségére hívja fel a figyelmet: „Be kell hordanunk, hajtanunk mindent. / A szavakat is, Egyetlen szó, / egy tájszó se maradjon kint. / Semmi sem fölösleges.”
