A minap ismét látható volt Georg Büchner valós eseményen alapuló, be nem fejezett drámája, a Woyzeck az Anyaszínház előadásában az RS9 Színház pinceszínházában. A német realista drámaíró három darabja közül utolsó a Woyzeck, amelyen ugyan haláláig dolgozott, de már nem volt ideje véglegesíteni a dráma szerkezetét, így az négy változatban maradt fent.
Maday Gábor alakítása nagyszerű: Woyzeckjével lehet azonosulni (Fotó: Juhász Éva)
A töredékesség, azt gondolnánk, megnehezíti a rendező dolgát, azonban Menszátor Héresz Attila esetében szó sincs erről. Különös, látomásos, mégis feszes és átütő előadásként vitte színpadra a Woyzecket, amelynek erőssége a karakterek lemeztelenített ábrázolásán túl abban van, hogy nyíltan és realisztikusan latolgatja hatalom, morál és erény kérdéskörét. A kisember nyomorúságát már abban a pillanatban megtapasztaljuk, amint belépünk a sötét, szűk térbe, ahol már javában megy az előadás. S miközben elfoglaljuk helyünket, a kapitány (Menszátor Héresz Attila) „Csak tovább, csak tovább!” vezényszava válik az események motorjává.
Woyzeck, a kiszolgáltatott, kötélen rángatott figura, mintegy kísérleti nyúl, bár némi szánalmat kelt, mégis – Maday Gábor nagyszerű alakításának köszönhetően – képesek voltunk azonosulni vele. A folyton körülötte sürgő orvos, akit Dióssi Gábor formál meg, inkább tűnik idegesítőnek, visszataszítónak és őrültnek, mint segítő szándékú doktornak. Aztán hirtelen váltás, és egy másik jelenetben már a kapitány borbélyaként áll előttünk Woyzeck, aki megölhetné parancsnokát (bizonyára meg is fordul fejében), de mégsem teszi meg, mert ő tisztességes kisember.
Már-már vízióként tűnik fel a feleség, Marie (Tánczos Adrienn), aki gyermekükkel a karján azt dúdolja: „Uram nincs, csak gyermekem van.” Valamiféle vészjósló dallam ez, mert a családi idillnek egyáltalán nem nevezhető közeg, csak idő kérdése, és darabjaira hullik. Felbukkan ugyanis a színen a szerető (Bánóczi Zoltán), akinek a nő nem tud ellenállni. Az izmos férfi kiveri Woyzecket a saját házából.
A főszereplő számára így egyetlen út marad: kicsalja Marie-t a házból, és torkon szúrja. De nincs menekülés a kapitány, a doktor és a szerető számára sem. Végzetét Woyzeck sem kerülheti el. Nem szabad elmennünk a többi szereplőt megjelenítő Bakonyi Alexa játéka mellett sem: gépies mozdulatai, énekei tökéletesen belesimulnak abba az elidegenedett, embertelen világba, amelyben Woyzecket sokkal inkább sajnáljuk vagy megértjük, mint elítéljük.
A nyolcvanperces előadás igaz, hogy sok kérdést és témát felvet, illetve függőben is hagy, mégis a karakterek és leginkább Woyzeck alakítása viszi el a drámát. Menszátor Héresz Attilának ismét sikerült olyan előadást színpadra állítania, amelyben nincsenek felesleges mondatok – még a díszlet is minimalista. Ez teszi még feszültebbé, kimértebbé a darabot, amelyet várhatóan márciusban tűz ismét műsorra az RS9 Színház.
Georg Büchner: Woyzeck
(Anyaszínház – RS9 Színház)
Dráma egy részben
Rendezte: Menszátor Héresz Attila
