Kultúra
Tarolhatnak az apás filmek az idei Oscar-gálán
A 98.díjátadót március 15-én rendezik meg
Az, hogy Ryan Coogler vámpírfilmjét szórták meg ennyire jelölésekkel, csak részben ad okot csodálkozásra, hiszen az 1986-os születésű rendező a Fekete Párduc-filmjei évek óta szerepelnek a szűkített listákon. De ha azt nézzük, hogy egy viszonylagosan nem nagy költségvetésű filmről van szó, amelynek a premierje a tavalyi év elején volt, mégsem volt annyira magától értetődő ez a 16 strigula.
Ryan Coogler mellett évek óta ott van a mezőnyben Jorgosz Lanthimos, hihetetlen, hogy képes évről évre összehozni egy nem mindennapian elborult filmet, ami mindig nagyon betalál, és mindig rá tud licitálni saját magára. Idén a Bugonia című sci-fi adaptációjával őrjíti meg a közönségét.
Emma Stone ezúttal szívtelen felsővezető asszonyt alakít, akit elrabolnak a konteós szegénylegények, közülük is Jesse Plemons a dilinyósabb. Igazság szerint a Bugoniában még sokkal élvezetesebb a színészi játéka, mint tavaly A kegyelem fajtáiban. ( Nagy kár volt így fordítani a címet, mert sokan azóta is rosszul használják a kegyelem szót.)
Viszont Jesse Plemons tavaly már kapott egy férfi mellékszereplőnek járó Oscart, így az idén esélyesebbnek látszik Sean Penn, aki bődületesen jól játszotta az Egyik csata a másik után című filmben a szélsőjobbos táborparancsnokot, vagy Jacob Elordi, aki az új Frankenstein névtelen teremtményét alakította Guillermo del Toro filmjében, amelyet szintén több kategóriában jelöltek Oscarra, illetve a norvég-német-dán Érzelmi érték sztárja: Stellan Skargard, aki a Golden Globe-ot már elvitte.
Emma Stone két évvel a Szegény párák női főszereplőnek járó Oscar-díja után már megint jelölt, és nem is esélytelen. A férfi főszerep Oscarja a Golden Globe-ot már elnyert Timotheé Thalamet ( Marty Supreme), Leonardo Dicaprio ( Egyik csata a másik után), Ethan Hawke (Blue Moon) Michael B. Jordan ( Bűnösök) és Wagner Moura (A titkosügynök) között dől majd el.
Az igaz, hogy a nagyívű, hagyományos módon monumentális (és néha kissé túlértékelt) filmek idén hiányoznak a mezőnyből.
Az LMBTQ-filmek sincsenek jelen, de azok talán a legtöbbeknek nem is hiányoznak különösebben. Nem csak a politika változott ennyit egy év óta, hanem a filmesek és a kritikusok is felfogták, hogy olyan filmeket, mint például az Emilia Pérez, soha nem tudnak tömegekkel elfogadtatni, sőt a film hazai sajtóvetítésén is megritkult a nézőtér még az első harmadban, vagyis a magyar kritikusok jelentős része is köszönte szépen.
A Wicked1 című musical Ariana Grande-val és Cynthia Erivóval tavaly az Óz a csodák csodája a Nyugati boszorkányról szóló előtörténetének első részét mesélte el, és bár kicsit hosszadalmasra sikeredett, több jelöléssel és díjjal ott voltak az Oscar-gálán.
Az idei - sokak által várt - második részben hiába játszott a Bridgerton család című sorozat egyik legcsinosabb vőlegénye: Jonathan Bailey, akit egyébként a világ legszexisebb férfiszínészének választottak, ennyi második részes típushibát már nem bírt el a film, pedig előmelegített helye lett volna több kategóriában is az Oscar-jelöltek között. Végül egyetlen betétdallal mégis versenyben maradt.
Az emberi szabadságot sokáig úgy értelmeztük, hogy amikor lebontjuk a múltbeli korlátokat, elveket, kereteket, akkor szabadok vagyunk, mert mehetünk mindenfelé. Ezen az úton jutottunk el az elmagányosodáshoz, a családok, közösségek széteséséhez, és odáig, hogy már nincs közös nyelvünk azokkal - akiktől bevalljuk vagy nem - a leginkább függünk érzelmileg.
Az Érzelmi érték (2026) című film színésznő főszereplője (Renate Reinsve) bizonytalan a tehetségében, imposztorként viselkedik a saját közegében, amíg meg nem tudja élni azt, hogy az apja elfogadja és csodálja őt színésznőként. Két külön világ, két külön nyelv, két külön feltételrendszer tud-e egymással találkozni? A szeretet, a vágy, a szükségszerűség le tudja-e őket egymás nyelvére fordítani, és ha igen, elfogadják-e, amit a másik kínál?
A Shakespeare kori történet, a legjobb filmnek és a legjobb női főszereplőnek járó Golden Globe-bal elismert Hamnet - Chloé Zhao - rendezésében nyolc jelölést kapott, és szintén foglalkozik azzal, hogy milyenek a szülők, és a szülő-gyerek kapcsolatok, illetve a szülők mit kezdenek a veszteséggel, ha a gyermek meghal, és hogyan szublimálódik a gyász a Hamlet című darabban.
Az elmúlt néhány évben átélhette a kor embere, hogy olyasmi is megrendülhet, eltörhet, megszűnhet a világában, amiről nem hitte, és amit sosem akart elpusztítani. Ez a fajta elbizonytalanodás új kapaszkodókat keres például az olyan filmekben, mint a Bűnösök (2025), amelyben egy ikerpár hazatér a chicagói maffiavilágból, hogy régimódi, afroamerikaiaknak való csehót nyisson. Szól a blues, és a kicsi Sammie-ért, aki nagyon jól zenél, eljön a fővámpír.
Minden terítékre kerül ebben a filmben, az identitás, a kultúra, a gyökerek, a vérségi alapon szerveződő család, az apa-fiú kapcsolat, a testvérek kapcsolata, a szerelem, a szexualitás, a városba menni vagy maradni kérdése, és az alkotókkal együtt meg is adjuk magunknak a válaszokat arra, hogy miben kapaszkodjunk meg, ha „minden borul”, ha nem tudjuk, merre tovább.
Az Egyik csata a másik után és a Bugonia társadalomkritikus filmek, görbe tükörben mutatják meg a különféle politikai oldalakhoz tartozókat. Az egyik csata a másik után, amel a legjobb forgatókönyvért és legjobb rendezésért kapott már golden Globe-ot „ belülről” kritizálja az anarchista baloldalt, a régi vágású szalonkomcsikat és a szélsőjobbot is, mert nem is léteznének egymás nélkül.
Leonardo Dicaprio Bob Ferguson szerepében hol kézigránátot dajkál, hol leevett slafrokban pelenkás kisbabát, és közben hol benne van a mozgalomban, hol nincs. Teyanna Jackson, aki egy Golden Globe-bal már szintén gazdagabb a legjobb női mellékszereplői alakításért, tűzről pattant anarchista menyecskét alakít, olyat, aki veszélyes, de még inkább önveszélyes, és egy idő után még a földalatti mozgalomban tevékenykedő elvtársai se nagyon kérnek belőle.
Guillermo del Toro Frankensteinje csodálatosan értelmezi újjá a számtalanszor feldolgozott történetet, és miközben az örök emberiről mond valami fontosat, megajándékoz minket Jacob Elordi sebezhető szépségével és kedvességével, amire tényleg nem számítottunk az előzmények és a korábbi Frankenstein-filmek alapján.
Két sportfilm is bekerült a több Oscarra jelöltek mezőnyébe. Az egyik a Marty Supreme, a másik, az F1 Brad Pittel a főszerepben, egy olyan autóversenyző történetét meséli el, aki már túl van a fénykorán, de neki mégis jár valahogy egy győzelem, amit soha addig nem ért el. Ez a sorsa? Kérdezhetjük, és nagyon közelről, nagyon meglepő lépésekben haladva végig is nézhetjük, hogyan jár a végére annak, amivel még adósa saját magának és a világnak.
Amikor a hétköznapokon nem értünk valakit, türelmetlenek vagyunk vele, talán majd eszünkbe jut ez az őrült menet, ez az őrült történet, és lesz olyan is, akinek nagyon ismerős lesz. Elképesztő munka van ezek mögött a sosem látott felvételek mögött, az a néhány jelölés, amit az alkotók kaptak, nagyon is jó helyre került tehát.
Az Oscar-gálát idén március 15-én követhetjük a szokásos fura időpontban a Disney+-on.
