Terrorista cumival és pelenkával

Még a füves-piás, valaha anarchistaként robbantgató, a film nagy részében egy azon elnyűtt háziköntösben futkosó apa (Leonardo DiCaprio) is azon aggódik, hogy mi lesz az egyszem lányával.

Anderson filmjét Thomas Pynchon Vineland (1990) című regénye ihlette, amelyben egy hippi apa és a lánya menekül egy nagyon kitartó szövetségi ügynök elől.

Az egyik csata a másik után című filmben már más a helyzet, itt egy gerillacsalád menti a bőrét. A film eleje 16 évvel a későbbi események előtt játszódik, és Francia 75-nek nevezik benne a baloldali csoportot, amely illegális migránsokat szabadít ki, bankokat rabol ki, terrorakciók során hatalmas irodaházakat robbant fel. Ami a filmben 16 évvel később történik, az lehet napjainkban, de lehet akár a közelmúlt vagy a jövő is. Így aztán a film története és végkicsengése időtlenné válik.

Időtlen benne Perfidia (Teyane Taylor) alakja is. Ő testesíti meg az idők mélyéből fel-felfakadó irracionális düh és rombolás női aspektusát, ez az a nőalak, amely fel-feltámad az emberi történelemben ott, ahol kitör a háború, ahol megszállottan rombolnak és gyilkolnak az emberek.

Anderson filmjében sokkal jobban sikerült megragadni ezt az öntörvényű pusztító nőalakot, mint például a netflixen futó Az elhagyottak című sorozatban.

Perfidia gyönyörű és zabolátlan afro-amerikai nő, akinek a felmenői mind 'forradalmárok', és ő maga is a robbantásban, pusztításban, az erőszakban leli kedvét, ebben találja meg az élete értelmét. Nem csoda, hogy a Rakétást, vagyis a földalatti mozgalom robbantási szakemberét választja párjának.

Perfidiát vannak akik hősnek tartják, de még társai is úgy gondolják, hogy belőle egy is sok a mozgalom számára.

Amikor a nő lebukik és köp, majd további akciók után börtönbe kerül, a Rakétás számára végetér a 'forradalom': jön a cumi-pelenka korszak, annyira belemerül a gyermeknevelésbe, amit piálással és füvezéssel egészít ki, hogy még a régi földalatti jelszavakat, jelmondatokat is elfelejti... egyet kivéve.

Nála is viccesebb figura Sean Penn karaktere, Steven J. Lockjaw, aki egy migráns fogolytábor vezetője, és ebben a minőségében kerül kapcsolatba Perfidiával, aki egészen egyedi módját választja annak, hogy míg a foglyokat társai kiszabadítják, ő mivel tartsa sakkban a tábornokot.

Azzal már Jean Genet francia drámaíró is foglalkozott több művében, hogy miképpen fonódik egymásba hatalom, harc, ölés és erotika, Anderson pedig még találékonyabb ebben a tekintetben, nála még a bankrablás is szexis.

Miközben Perfidia és Rakétás társai bevallottan nem csupán különféle jogokért küzdenek, hanem azért is, hogy a nem fehér bőrű emberek uralmát valósítsák meg, Lockjaw révén eljutunk egy titkos fehér férfiakból álló csoporthoz, amelynek a tagjai mindenki felett állnak, és bármit megtehetnek...

A film végkifejlete békés módszerekre, higgadtságra int, igazolja, hogy már lezárult a forradalmak kora, és az utódok más eszközökkel kell hogy kifejezzék az álláspontjukat.

A filmben az egyik régi mozgalmár (Benicio del Toro), akinek 16 év alatt edzőterme lett, és keleti bölcselettel foglalkozik, a filmben így fogalmaz: "A szabadság azt jelenti, hogy nem félünk."

Vagyis nem csak a gerillák és a migránsok nem félnek, hanem a többi sem.

Fontos gondolatok ezek, hiszen egyre több olyan film és sorozat kerül a nézők elé, amelyben a baloldal történetét, baloldali művészek tevékenységét értékelik újra, de arra is van példa, hogy egy-egy alkotó nyíltan hergeli a filmjében vagy színpadi rendezésében a közönségét.
Többen is jelentős filmes díjakat jósolnak az Egyik csata a másik után című film alkotóinak. Tény, hogy időtálló történet született, amelynek különleges a hangulata, és erőteljes színészi alakításokat látunk benne.

Sean Penn nagy bravúrja, hogy el tudja hitetni még azt is, hogy őrült tábornoka és Perfidia között lehetett bármi is szexuálisan. Leonardo DiCaprio lepukkant, aggodalmas lányos apája is megható, vicces, és az is, hogy ez lett végül a nagy robbantóból. Sosem fogjuk elfelejteni azt sem, ahogy lezúgott a tetőről, súrolva egy fa lombkoronáját, majd egy pördület után lekoppant a földre, mint egy darab fa, annyira tragikus és nevetséges volt egyszerre. De azon sem nagyon csodálkoznánk, ha a Perfidiát alakító Teyane Taylor kapna egy-két jelölést.

Egyik csata a másik után - One Battle After Another -2025

Amerikai akcióthriller, krimi vígjáték - 170'

Rendezte: Paul Thomas Anderson

10/9