Lassan két hónapja robbantak ki Franciaországban az országot egyre jobban elborító tüntetések, miközben az Európai Unió második legnagyobb állama jövő áprilisban új elnököt választ, miután Emmanuel Macron második elnöki mandátumát követően távozik az Élysée-palotából. A két esélyes jelölt a jobboldali Marine Le Pen és a baloldali Jaen-Luc Mélanchon mellett titkos favoritok is felbukkantak.
A franciaországi elégedetlenség nem új keletű. Emmanuel Macronhoz ugyan 2017-es első megválasztásakor nagy reményeket fűztek, valójában csak pillanatokra tudta stabilizálni a társadalmat, ám gazdasági fellendülést képtelen volt hozni, számos reformtervét, mint a nyugdíjrendszer átalakításának bevezetését elodázta a még nagyobb elégedetlenség elkerülése érdekében.
Az Európai Unió 3. legeladósodottabb állama
Az államadósság meghaladja a GDP 119 százalékát, amellyel az Európai Unió 3. legeladósodottabb állama, amihez folyamatosan magas költségvetési hiány társul. A gondokat növeli, hogy francia gazdaság 2026 harmadik negyedévében recesszióba ment át, 0,1 százalékkal zsugorodott negyedéves alapon, amit a beruházások és az export visszaesése okozott. Az ország az Európai Unió egyik vezető gazdasága (az uniós GDP mintegy 15,9%-át adja), ám jelenleg legkevésbé sem motorja a kontinensnek. Mint a jelenlegi tüntetéshullámban tükröződő elégedetlenség is mutatja Macron semmit nem javított Franciaország állapotán, sőt csődközeli helyzetbe sodorta.
Az elnökválasztás első fordulóját jövő év április 18-án tartják, és miután nem várható, hogy bárki abszolút többséget szerezne, a két legeredményesebb jelölt között dől majd el a harc a második fordulóban.
Az utódlásáért már javában tart a küzdelem, újabb és újabb jelöltek neve merül fel, ugyanakkor felvetődik a kérdés, hogy a jelenlegi pattanásig feszült helyzet kinek kedvez jobban? A bizonytalanságból a Nemzeti Tömörülést vezető, és a közvélemény-kutatások szerint leginkább támogatott Marine Le Pen, a tüntetések mögé beálló Engedetlen Franciaország irányítója, Jaen-Luc Mélanchon, de elképzelhető, hogy egy Macronhoz hasonló középutas politikát hirdető személy kamatoztathat többet.
A tüntetéssorozat hatásai
– Amikor két hónappal ezelőtt egy Párizs környéki iskolában lángra kapott az elégedetlenség, és komoly erőszakhullám települt rá a tüntetésekre, akkor az első elemzések a rendet hirdető Marine Le Pen és a Nemzeti Tömörülés erősödését mutatták. Az utóbbi időben azonban az Engedetlen Franciaország mozgalom, illetve Jaen-Luc Mélanchon erősödött, miután több vezetőjük is kiállt a tüntetők mellet, bár még mindig hatalmas Le Pen előnye – fogalmaz Csepeli Réka Franciaország-szakértő, az NKE Eötvös József Kutatóközpont, Európa Stratégia Kutatóintézetének kutatója.
– Azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy ebben a bizonytalan helyzetben jelenleg már több mint negyvenen jelezték szándékukat, hogy elindulnak az elnöki tisztségért, s bár többségük elenyésző, egy-két százalékos támogatásnál többre nem számíthat, és meg sem közelítik a két nagy esélyest, de egyik másik képes lehet kiaknázni a nyugalomra vágyók szimpátiáját, hiszen a folyamatos megmozdulások sokakat kifárasztanak, és egyfajta stabilizációt remélnek.
Az egyik ilyen jelölt Teddy Riner, az ötszörös olimpiai bajnok cselgáncsozó, aki Franciaország ikonjának számít. A titkos esélyesek között tartják számon Christine Lagarde-ot, az Európai Központi Bank elnökét, akinek mandátuma 2027 október 31-ig szólt, ám bejelentette, hogy februárban távozik a szervezet éléről, így az áprilisi francia elnökválasztáson is szóba jöhet, bár ilyen elképzelését még nem jelentette be.
Ne feledjük, a 2017-es elnökválasztás előtt is Le Pen és Mélanchon számított a legesélyesebbnek, ám végül a centristának tartott Emmanuel Macron jutott Le Pennel szembe a második fordulóba, ahol teljes összefogást kapott a Nemzeti Tömörülés vezetőjével szemben, és a korábbi esélylatolgatásokra rácáfolva győzött.
Tíz éve a franciák még bíztak a köztes megoldásban
– Tíz éve, Macron megjelenésekor a franciák többsége még bízott abban, hogy lehet egy köztes megoldás, de a többség nagyon elvesztette a bizalmát a kvázi középpárt iránt, mert gazdaságilag leépült az ország. A gazdagok egyre gazdagabbá váltak, a kórházak és az iskolák pedig egyre rosszabb állapotban vannak. A szegényebb rétegekben élők száma nagyon megugrott, így teljesen elvesztette a hitelét a macróniaként emlegetett párt. Jól mutatja a népszerűtlenségüket, hogy Macron pártjának két miniszterelnöke is elnökjelölt, de csupán két százalékra mérik a támogatottságukat. Az ilyen kétségbeesett társadalmi helyzetekben az emberek hajlamosak a radikális pártok, politikusok felé fordulni. Jelenleg nem látszik, hogy ki az, aki kiemelkedhetne ebből a középutas körből.
Ezért is érezhette úgy Teddy Riner, illetve a mögé állók, hogy népszerűségét felhasználva érdemes elindulnia az elnökválasztáson.
– Valóban népszerű közéleti személyiség, de se párt nincs mögötte, se ideológia, se program. Őt is két százalékra mérik, ráadásul néhány éve egy luxusautókat forgalmazó céget indított, amelynek az adóhatósággal is problémája van, ami nem növeli az esélyeit. Christine Lagarde, aki korábban az IMF, a Nemzetközi Valutaalap elnöke volt, majd az Európai Központi Bank elnöke lett, még nem jelentette be, hogy indulna az elnökválasztáson, de elképzelhető, hogy az utolsó pillanatban őt „kapják elő a kalapból”, akik egy liberális gazdaságpolitikusban látják a megmentőt, és egy felmérés szerint a franciák 22 százaléka támogatná is, ám ő ugyanazt a macroni filozófiát követné, ami az országot rettenetes gazdasági helyzetbe juttatta, több mint 3000 milliárd euróra duzzasztotta az ország eladósodottságát, a társadalmi olló pedig egyre jobban nyílik.
Az elégetlenek körében pedig aligha növeli hitelességét, hogy az Európai Központi Bank elnökeként az egyik legjobban fizetett intézmény vezetője, és pályafutása során éppen olyan szervezeteket vezetett, amelyek legkevésbé sem a társadalmi feszültségek csillapítására törekedtek.
– Az elitből érkező személyként a gazdasági nehézségek közepette ellenfelei vele szemben nagyon fel tudják majd erősíteni az elitellenes hangulatot. Egyelőre persze még az indulása sem biztos az elnökválasztáson, ahogy az is biztosra vehető, hogy az eddig már bejelentett több mint negyven jelölt közül is sokan visszalépnek majd. A tapasztalat szerint csak február végére, márciusra válik egyértelművé, hogy kik is azok, akik valóban elindulnak az elnökválasztáson – szögezi le Csepeli Réka.







