Egyre idegesebbek a szaúdi vezetés tagjai, ami nem is csoda, hiszen a nagy garral beharangozott, majd elindított Jemen Hajnala névre keresztelt húszik elleni offenzíva mára gyakorlatilag szó szerint „kifulladtnak" tűnik...
Kétségtelenül látványos a jemeni háború – már ami a tűzijáték részét illeti a „dolognak". Az égen jönnek s mennek a rakéták és drónok, melyek hol Szaúd-Arábiában, hol Szanaaban, hol a jemeni kormányerők által uralt részeken okoznak kisebb-nagyobb pusztításokat. Persze ez már más lapra tartozik, hogy az egymással iszapbirkózó nagy- és kishatalmak üllője és kalapácsa közé szorult civilek mit szólnak mindehhez – ám nagyon úgy tűnik, ők az utolsók a sorban, akiket bármiről is megkérdeznek.
A legfrissebb, elfogadhatónak tűnő hírek szerint az október 5-én nagy csindradratta mentén elindított, szaúdi vezetésű Jemen Hajnala nevű offenzíva – pár kétségtelen részsikert leszámítva – csúfosan elakadt a sivatag homokjában. S ez bizony eléggé érthetetlen, lévén Rijádé a nyolcadik, anyagilag legjobban eleresztett ármádia a világon. Arrafelé a haderő létszáma is kimagasló, s ehhez képest minimum arcpirító a tény, hogy a papucsokkal, tarka burnuszokkal és kalasnyikovokkal felszerelkezett húszik folyamatosan a bolondját járatják ellenfelükkel.
Történik mindez annak ellenére, hogy a jemeni kormánycsapatok mellé, egészen pontosan a háta mögé időközben Pakisztán, Törökország, Egyiptom és az USA is felsorakozott. Aprócska szépséghiba – s egyben nem elégszer hangsúlyozható tény –, hogy egyik sem ment (s nem is tervez) odamenni személyesen. Így, azaz az elakadt hadműveletek tükrében meg olybá tűnik, hogy a felsorolt államok által (elvileg) nyújtott logisztikai és titkosszolgálati támogatás sem ér oly sokat, mint az elsőre hinné egy laikus kívülálló.
A kudarcok és a dél-jemeni szövetségesek nyomása miatt a nemzetközileg elismert ország elnöke, Rásád el-Alimi november 2-án szélnek eresztett több tárcavezetőt és magas rangú katonai parancsnokot. Az eseménynek annyi hozadéka „természetesen" akadt, hogy a friss vezetéssel ellátott állami sereg november 9-én újabb „látványos", de „csak helyi" sikerekről számolhatott be a déli Lahdzs tartományból. Ám mivel utóbbit a nemzetközi sajtó egyelőre nem tudta minden kétséget kizáróan visszaigazolni, mi is csak kellő óvatossággal utalhatunk rá.
Az szinte mellékes, hogy az egyre céltalanabb és értelmetlenebb sivatagi kergetőzésnek eddig legkevesebb négy-ötezer áldozata van – mármint mindkét részről és csak a harcolókra vonatkoztatva. S hogy ezen felül mennyi civil halt meg a romok alatt, s hagyta el lakóhelyét, legfeljebb Allah tudná megmondani.
Ami viszont jelen állás szerint kellő biztonsággal borítékolható, a magyar kutakon nem lesz olcsóbb a benzin. Pláne annak fényében, hogy a nyughatatlannak tűnő, s a siker ízére egyre jobban rákapó húszik a szaúdi olajlétesítményeknek is egyre gyakrabban pörkölnek oda.
