Tiszta aggyal roppant nehéz - merészebb olvasatban: értelmetlen és haszontalan - fölfogni, pláne a magyar ingatlanpiacra átszámolni, mennyibe került (eddig) a zsidó államnak a gázai háború. Ami nagy biztonsággal kijelenthető, Izrael költségvetése elszállt, s ha ez így megy tovább (márpedig olybá tűnik), akkor annak kemény landolás lesz a vége.
Nehéz dolga van annak, aki világos képet szeretne nyerni a gázai háború eddigi „áráról". Ha a legautentikusabbhoz, azaz az Izraeli Nemzeti Bank (Bank of Israel) adataihoz-becsléseihez fordulunk, akkor azt látjuk, hogy e fegyveres konfliktus a zsidó államnak közvetlen költségekben és gazdasági teljesítménykiesésben több tízmilliárd dollárjába került. A 2025-ös jelentés alapján az adok-kapok az első két esztendőben a GDP 8,6 százalékát nyelte el, ami 212 milliárd sékel - 56,8 milliárd dollár- passzívumot takar.
Egy másik olvasatot nyújtanak a pénzügyminisztérium információi: e szerint a 2023–2025 közötti időszakban a háborús és a védelmi erőfeszítések összesen mintegy 250 milliárd sékeljébe kerültek a büdzsének, azaz az adófizetőknek. Ez legkevesebb 27,1 ezer milliárd forint - még akkor is, ha a „csapnivalóbb" marzzsal kalkulálunk.
Az összehasonlítás érdekében érdemes leírni, a hazai GDP folyó áron 87.307,6 milliárd forintra rúgott tavaly. Azaz a zsidó állam a 2025-ös magyar össztermék durván harmadát égette el a fenti célokra a mondott időzónában.
Ha pedig vesszük a fáradtságot, s osztunk-szorzunk, akkor azt kapjuk, hogy több mint félmillió, szerényebb kategóriájú otthont lehetne venni ebből - itt, de „helyben" is sok ezer fiatal lakhatási problémáját tudnák annulálni.
Mivel az izraeli (ön)védelem egyik legismertebb terméke a Vaskupola, érdemes ezen keresztül bepillantani a masszív pénzégetés boszorkánykonyhájába. Az angolul Iron Dome-ként hivatkozott eszközpark flottájának éves (alapvető) karbantartási és működtetési költsége megközelítőleg 55 millió dollár, azaz olyan 20-22 milliárd forint. Ez látszólag semmi, csakhogy a fenntartás alapdíja mellett a készülékek tényleges működési árát az igencsak aktív harci helyzetek és az ellőtt rakéták „hegyei" sajnos drasztikusan megemelik.
Egyetlen Tamir ára a kezdeti negyvenezerről mára megközelítette a hatvanezret (mármint amerikai fizetőeszközben), s mivel a légvédelem a maximális biztonságra törekszik, gyakorta két rakétát indít el egyetlen beérkező fenyegetésre. Ami általában egy pár száz, esetleg ezer dolláros drón. Minek hála egy ellenséges rakéta leradírozása az égből ténylegesen nyolcvan-százezer dollárjába is kerülhet az adófizetőknek. További (nem csekély) gond, hogy ahol lőnek, ott hullik a forgács, így egyre újabb és újabb kilövőállások, radarok és vezénylőközpontok is szükségesek a biztonság garantálásához. Egy teljes értékű park becsült ára ötven és száz millió dollár között ingadozik - és ha ez nem lenne elegendő, minden üteget évente át kell nézni, szoftveresen újra írni, ami az elérhető információk alapján olyan tíz-tizenhárom millió dollárba kerül darabonként.
Ha pedig ehhez hozzávesszük a légierő által eldobált okos- és buta bombákat, a sokféle lőszert, benzint, gázolajat és kerozint, no meg ugya a hírszerzés árát, akkor máris nem tűnhet olyan soknak az a félmillió magyar lakás ára.
