Hajnalban kelt a 72 éves nyugdíjas, Víctor Rodríguez, hogy jó helye legyen a sorban egy havannai banknál, néhány kilométerre otthonától. Ha később érkezett volna, a pénzintézet valószínűleg kifogy a készpénzből, vagy egy áram- és internet-szünet miatt végleg bezárhatta volna a fiókot.
A reggel fél nyolckor érkező idős férfi csupán egyike volt annak a tucatnyi embernek, akik abban reménykedtek, hogy sikerül felvenniük a maximális napi 20 000 pesót – ami a feketepiaci árfolyamon nagyjából 28 dollárnak felel meg. Az ilyen jelenetek mindennaposak Havannában és egész Kubában, ahol az élelmiszer-, üzemanyag- és gyógyszerhiány mellett mára krónikus készpénzhiány is fellépett.
A keményvaluta hiányát az elszabadult árak is súlyosbítják. A gyorsan dollárosodó, erősen importfüggő kubai gazdaságban a peso szerdán újabb rekordot döntött: 700 pesót adtak egy dollárért, ami tízszeres zuhanást jelent 2021 óta.
Reformkísérletek és szigorodó szankciók
A válság hatására az 1959-es forradalom óta kommunista irányítású kubai kormány széles körű szabadpiaci reformokat vezetett be a helyzet kezelésére. A múlt héten új, 10 000 és 20 000 peso címletű bankjegyeket bocsátottak ki a készpénzellátás javítására, valamint engedélyezték az első magántulajdonban lévő pénzváltó működését is – ez példa nélküli lépés a központi bank által régóta ellenőrzött szektorban.
Miguel Díaz-Canel kubai elnök hangsúlyozta, hogy az ország nem mond le a szocializmusról, csupán reagál az amerikai szankciók büntető hatásaira, amelyek Donald Trump elnöksége alatt tovább fokozódtak.
Sok kubai számára azonban a reformok gyümölcsei még távoliak. „Ha eszel, nem vehetsz ruhát. Ha ruhát veszel, nem mehetsz el; ha kimegyél, nem ehetsz” – summázta a mindennapi küzdelmeket a 42 éves havannai lakos, Yuset Rodríguez.
Egekbe szökő infláció és üzemanyagárak
Az árak a 2021-es elhibázott monetáris reform óta emelkednek, de az országos statisztikai hivatal (ONEI) adatai szerint 2026 januárja és augusztusa között a fogyasztói árak 25%-kal nőttek az előző év azonos időszakához képest. Közgazdászok szerint a hivatalos adatoknál a valós infláció jóval magasabb, különösen miután az Egyesült Államok januárban leállította a sziget olajimportját.
Bár a benzinárak a kezdeti sokk után literenként 2 és 3 dollár között stabilizálódtak, ez továbbra is a duplája a globális átlagnak, és a lakosság szerint ma már nem a hiány, hanem az elszállt árak és a stagnáló bérek jelentik a legnagyobb terhet. Mint azt a múlt héten vásárló 56 éves Midiala Hon Mesa megjegyezte: a helyi piacokon ugyan bőséges a kínálat, az árak azonban kiszámíthatatlanul, egyik napról a másikra ugrhatnak meg – írta a Reuters.
