Júniusban egy titkos, pilóta nélküli kínai űrrepülőgép, amelyet amerikai katonai elemzők szorosan figyelemmel kísértek, felbocsátott egy kis műholdat több száz mérfölddel a Föld felett egy kereskedelmi és katonai műholdakkal teli orbitális régióban. Az objektum ezután egy másik kínai műhold körül keringett , mielőtt visszatért volna az űrrepülőgép felé – közölte az amerikai LeoLabs űrkövető cég.
Bár keveset tudunk a legújabb kínai katonai műholdakról és titkos küldetéseikről, a háttérben kőkemény fegyverkezési verseny zajlik. Az amerikai hadsereg szintén üzemeltet egy hasonlóan szigorúan titkos űrrepülőgépet, amely leginkább egy személyzet nélküli, miniatűr űrsiklóra hasonlít. Mindkét program jól tükrözi a katonai űrműveletek viharos fejlődését: Peking és Washington gőzerővel készül arra az eshetőségre, hogy a jövőbeli fegyveres konfliktusok a világűrre is kiterjedhetnek – derült ki az űrkövetési adatok, valamint jelenlegi és volt katonai tisztviselőkkel készített interjúk elemzéséből.
Nyilvános források és tudományos anyagok alapján egyértelmű, hogy a kínai hadsereghez köthető kutatók olyan fejlett technológiákat fejlesztenek, amelyek a más űrhajók üldözésére, vagy akár elfogására tervezett műholdaktól kezdve az űrbéli üzemanyag-utántöltő rendszerekig terjednek. A kereskedelmi űrkövetési adatok pedig eközben arról árulkodnak, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia nemrég végrehajtotta első közös katonai űrműveletét – éppen egy feltételezett kínai kémműhold útjában.
„A kínaiak elképesztő tempóban fejlesztik a képességeiket”, beleértve a földi és űrbe telepített fegyvereket, amelyeket más célpontok megzavarására vagy megsemmisítésére terveztek – jelentette ki még júliusban Chance Saltzman tábornok, az amerikai űrhaderő (Space Force) űrhadműveleti főnöke. A nyugdíjba készülő Saltzman hozzátette: a kínai fenyegetés „jelentős”.
A műholdak mára nélkülözhetetlenné váltak a modern hadviselésben, amit az ukrajnai és a közel-keleti konfliktusok is ékesen bizonyítanak. Évtizedekig „csak” kommunikációs, navigációs és hírszerzési szolgáltatásokat nyújtottak a földi fegyveres erőknek, és miután pályára álltak, jellemzően a kijelölt rögzített pályákon is maradtak. A nagyhatalmak katonai vezetései azonban ma már egyre inkább aktív fegyverplatformként tekintenek rájuk, amelyek képesek megzavarni az ellenséges műholdakat, lézerrel vakíthatják el a szenzoraikat, vagy akár fizikailag is elfoghatják az idegen űreszközöket.
Az amerikai űrképességek megzavarása „teljesen megbénítaná a hatalmas szárazföldi hadseregünket”, a megfigyeléstől kezdve egészen a rakétavédelemig – fogalmazott Everett Dolman, az amerikai légierő (Air Force) légi háborús főiskolájának korábbi professzora. A fürge, műholdak telepítésére és rakományok szállítására is képes űrrepülőgépek pedig az ellenfelek szemében könnyen potenciális „űrvadászgépeknek” tűnhetnek.
Egyre nagyobb a zsúfoltság és a feszültség
A növekvő fegyverkezési verseny azzal jár, hogy a Föld körüli pálya egyre zsúfoltabbá válik. A SpaceX mintegy 11 ezer Starlink műholdat üzemeltet, és mesterséges intelligenciával támogatott űrbéli adatközpontok konstellációját is tervezi. Kína rivális hálózatokat épít, miközben az amerikai elnök „Golden Dome” néven emlegetett rakétavédelmi programja űrbe telepített elfogó rakétákkal is számol.
Az Egyesült Államok mindeközben gőzerővel finomítja azokat a képességeket, amelyek döntőnek bizonyulhatnak egy jövőbeli űrkonfliktusban. Egy tavaly szeptemberi közös amerikai–brit művelet során az amerikai űrerők egy coloradói bázisról utasítottak egy katonai műholdat, hogy közelítsen meg egy brit szatellitet, miközben a kínai Shiyan 12-01 nevű műhold mindössze 83 kilométerrel alattuk haladt el – számolt be az esetről a Slingshot Aerospace űrkutatási cég. Ez a távolság az űrben viszonylag kicsinek, kvázi közelinek számít.
Katonai háttérrel rendelkező űrszakértők szerint a manőver egyértelműen Pekingnek szólt. Andrew Turner, a brit légierő nyugalmazott magas rangú tisztje (jelenleg űrtanácsadó) úgy véli, ez „szinte biztosan egy Kínának szánt stratégiai jelzés volt”, amely egyszerre demonstrálta a szövetségesek egységét és képességeit, valamint figyelmeztetést jelentett, hogy eszükbe ne jusson beavatkozni a brit műhold működésébe.
Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia nyilvánosan is bejelentette a műveletet – ez volt az első hivatalosan elismert akció az „Öt Szem” hírszerző szövetség két tagja között –, azt azonban nem verték nagydobra, hogy az eset egy kínai űrhajó közvetlen közelében történt. Az űrben történtek nagy része a hírszerzési vonatkozások miatt továbbra is szigorúan titkosított.
Az amerikai űrparancsnokság hivatalosan csak annyit közölt: a misszió demonstrálta a szövetségesekkel való együttműködés képességét a világűrben. A brit védelmi minisztérium pedig arról tájékoztatott, hogy az Egyesült Királyság és partnerei fejlett orbitális műveleteket hajtanak végre a nemzeti és katonai érdekeik védelmében. Egyik fél sem kommentálta a művelet kínai műholdhoz való közelségét.
A műveletben részt vett Douglas Schiess altábornagy is, az amerikai űrhaderő következő űrhadműveleti főnöke. Röviddel az eset után egy interjúban kifejtette: egy másik űrhajó közelében végzett műveletek segíthetnek ellenőrizni, hogy egy szövetséges műhold megfelelően működik-e, vagy megállapítani, hogy az ellenség „csinál-e olyasmit, amit nem kellene”. Azt akkor nem volt hajlandó elárulni, hogy egy rivális ország műholdja is a közelben járt-e.
Fegyverré válnak a műholdak
„Az űr felhasználása immár nemcsak a földi katonai műveletek támogatása miatt, hanem maguknak az űrbéli eseményeknek a befolyásolására is létfontosságú” – mondta Paul Tedman vezérőrnagy, a brit űrparancsnokság akkori (azóta visszavonult) vezetője egy áprilisi konferencián. Később úgy fogalmazott: a hadseregek ma már valós fegyverrendszerekként tekintenek a műholdakra, amelyeknek szükség esetén manőverezniük és harcolniuk is kell, a Nyugat pedig „keményen dolgozik azon, hogy megőrizze stratégiai előnyét az űrben”.
A kínai külügyminisztérium hivatalos álláspontja szerint nem ismerik az amerikai–brit hadművelet részleteit. Közleményükben hangsúlyozták, hogy Peking ellenzi a világűr fegyverkezését, egyúttal azzal vádolták Washingtont, hogy a „Golden Dome” rakétavédelmi rendszerrel és az űrbe telepített fegyverekkel fegyverkezési versenyt szít. A kínai állami média a Shiyan 12-01-et pusztán űrkörnyezeti felméréseket végző eszközként, a titokzatos űrrepülőgépet pedig a világűr békés felhasználását támogató kísérleti járműként írta le.
Stephen Whiting tábornok, az amerikai űrparancsnokság vezetője többször figyelmeztetett: az ellenfelek olyan képességeket fejlesztenek, amelyekkel megtagadhatják az Egyesült Államok hozzáférését a saját kulcsfontosságú rendszereihez. Whiting szerint szinte biztos, hogy egy esetleges konfliktus korai szakaszában az ellenség azonnal az amerikai űreszközöket venné célba. Éppen ezért Whiting egy aktívabb, határozottabb hadviselési magatartást szorgalmaz, amely nemcsak a védekezést, hanem – ha elrettentés kudarcot vall – orbitális elfogó vadászgépek és más fegyverek bevetését is jelenti.
Bár egyes szakértők megjegyzik, hogy egy műhold működésének megzavarása még mindig egyszerűbb a Földről (például földi lézerekkel vagy elektronikus zavarással), mint űrhajók közötti támadással, a világűr militarizálása vitathatatlan.
Bár az Egyesült Államok továbbra is a világ vezető űrhatalma, Kína elképesztő ütemben bővíti műholdjainak számát és a küldetések összetettségét. Kínai műholdak mutatták be először az amerikai tisztviselők által csak orbitális „kutyaharcnak” nevezett jelenséget, amely során több műhold teljesen szinkronizáltan manőverezik egymás közelében. Bemutatták már azt is, hogy képesek befogni egy működésképtelen műholdat, és fizikailag áthelyezni azt egy másik pályára.
Egy amerikai katonai tisztviselő szerint Kína tavaly valószínűleg egy pályán történő üzemanyag-utántöltési kísérletet is végrehajtott. Ez hatalmas áttörés: a műholdak élettartamát és manőverezési képességét ugyanis behatárolja a fellövéskor magukkal vitt üzemanyag. Aki képes utántölteni a műholdját az űrben, az eldöntheti, hogy az űrhajója vadász marad-e, vagy prédává válik.
Dokumentumok igazolják, hogy Kína legfejlettebb katonai repülőgépeinek gyártója olyan technológiát szerzett be, amely lehetővé teszi a műholdak számára, hogy önállóan számítsák ki az üzemanyag-takarékos manővereket egy másik űrhajó üldözése közben. Egy nagy kínai egyetem kutatói eközben olyan „vadászműholdakat” fejlesztenek, amelyek hálókat használnának az ellenséges célpontok befogására. A kínai Nemzeti Védelmi Technológiai Egyetem pedig nemrég egy olyan rendszert mutatott be, amely képes több száz műhold egyidejű, összehangolt irányítására.
Kína hivatalos katonai újságja, a PLA Daily egy vezércikkében nem is rejtette véka alá a célokat: mint írták, az űr ellenőrzése elengedhetetlen a nemzetbiztonság megőrzéséhez, a stratégiai kezdeményezés megragadásához és a jövőbeli háborúk megnyeréséhez – írta Reuters.
