Az orosz érdekeltségű NIS sorsa döntheti el, meddig tartható Belgrád többirányú külpolitikája. Szerbia továbbra is szoros kapcsolatokat ápol Oroszországgal, miközben az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval is intenzívebb együttműködésre törekszik.
A folyamatból önmagában nem következik, hogy Belgrád szakítani készülne Moszkvával vagy Pekinggel. Inkább arról van szó, hogy Szerbia a korábbinál is nagyobb hangsúlyt helyez külpolitikai és gazdasági mozgásterének megőrzésére. Ennek egyik legérzékenyebb területe az energia.
Július 17-én Washingtonban megkezdődött az Egyesült Államok és Szerbia első stratégiai párbeszéde. A találkozót Marco Rubio amerikai és Marko Đurić szerb külügyminiszter nyitotta meg. Đurić a kezdeményezést a két ország kapcsolatainak „új fejezeteként” értékelte, és külön hangsúlyozta az energiabiztonság jelentőségét. Az amerikai–szerb közös nyilatkozat szerint a párbeszéd célja a kétoldalú partnerség erősítése, valamint a béke, a biztonság és a jólét előmozdítása.
A stratégiai párbeszéd intézményesített keretet ad a két ország kapcsolatainak további fejlesztéséhez. A kezdeményezés történelmi szempontból sem érdektelen. Az Egyesült Államok a NATO tagállamaival együtt 1999-ben katonai műveletben vett részt a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság ellen. A NATO légi hadművelete március 24-én kezdődött és 78 napig tartott.
A két ország viszonya azóta jelentősen átalakult. A mostani stratégiai párbeszéd azt mutatja, hogy Washington és Belgrád között a korábbi konfliktusok ellenére is erősödött a politikai együttműködés igénye.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy Szerbia külpolitikai irányt váltott volna, és egyértelműen a Nyugat mellett kötelezte volna el magát. Belgrád továbbra is fenntartja kapcsolatait Moszkvával és Pekinggel, miközben az Európai Unióval, az Egyesült Államokkal és több nyugat-európai országgal is fejleszti együttműködését.
Az amerikai–szerb kapcsolatok fejlődésének egyik legfontosabb, ugyanakkor legérzékenyebb területe az energia. Ennek középpontjában a szerb olajipari vállalat, a NIS áll, amelyben jelentős orosz tulajdonrész van.
Az Egyesült Államok szankciós politikája ezért közvetlenül érinti a vállalatot. Washington az elmúlt hónapokban több alkalommal is időleges szankciós mentességet adott az NIS működésére, miközben a vállalat tulajdonosi szerkezetének rendezése továbbra is napirenden van. A mentességek azt jelzik, hogy az amerikai kormányzat továbbra is nyomást gyakorol az orosz érdekeltségű szerbiai energiaipari jelenlétre, miközben lehetőséget biztosít a vállalat működésének folytatására.
Az amerikai és a szerb érdekek ezen a ponton részben eltérnek egymástól.
Washington számára stratégiai szempont az orosz energiaipari befolyás mérséklése, valamint az európai és balkáni energiaforrások diverzifikálása. Belgrád számára viszont az energiaellátás biztonsága és megfizethetősége az elsődleges. Szerbia ezért olyan megoldásban érdekelt, amely csökkentheti az egyoldalú függőségeket, de közben nem veszélyezteti az ország energiaellátását.
Az NIS helyzete emiatt különösen fontos. A vállalatban fennálló orosz tulajdonrész sorsa nem egyszerűen gazdasági kérdés, hanem közvetlenül érinti Szerbia energiaellátását és az orosz–szerb gazdasági kapcsolatokat is.
A NIS nem pusztán egy nagyvállalat Szerbiában: a szerb üzemanyag-ellátás, a finomítói kapacitás és az állami bevételek szempontjából is stratégiai szereplő. Ezért Belgrád számára a szankciós ügy nem elvont geopolitikai vita, hanem közvetlen belpolitikai és ellátásbiztonsági kérdés.
Az energia ugyanakkor nem kizárólag konfliktusforrás lehet. A két ország érdekei egy másik szempontból találkozhatnak: mindkettő számára előnyös lehet az energiaforrások és -útvonalak diverzifikálása.
Szerbia földrajzi helyzete miatt fontos szerepet tölthet be a balkáni energiakereskedelemben, és az ország energetikai infrastruktúrájának fejlesztése új lehetőségeket teremthet. Az energiadiverzifikáció, az infrastruktúra-fejlesztés és a regionális energiabiztonság ezért potenciális együttműködési terület Washington és Belgrád között.
Ennek azonban egyelőre nem minden eleme tekinthető eldöntött folyamatnak. Az például, hogy pontosan milyen szereplők és milyen források válthatják ki az orosz érdekeltségeket, illetve milyen mértékben változik meg Szerbia energiaellátásának szerkezete, további politikai és gazdasági döntésektől függ.
Az is lehetséges, hogy az NIS tulajdonosi szerkezetének átalakulása hosszabb távon csökkentené az orosz gazdasági befolyást Szerbiában. Ez azonban már egy lehetséges következmény, nem pedig jelenleg bizonyított tény.
Belgrád számára az alapvető kérdés továbbra is az, miként tudja összeegyeztetni egymással eltérő külpolitikai és gazdasági érdekeit. Szerbia az Európai Unióhoz való csatlakozásra törekszik, miközben nem szakította meg kapcsolatait Oroszországgal és Kínával. Az Egyesült Államokkal pedig most új, intézményesített stratégiai párbeszédet kezdett.
Aleksandar Vučić szerb elnök számára ezért az egyik legfontosabb feladat a külpolitikai mozgástér fenntartása lehet. Hogy ez a politika hosszabb távon is fenntartható-e, az egyelőre nyitott kérdés. Különösen akkor, ha az Egyesült Államok az orosz energiaipari érdekeltségek visszaszorítását továbbra is kiemelt célként kezeli.
A következő időszak egyik fontos kérdése ezért az lehet, hogy Belgrád milyen megoldást talál az NIS helyzetére, és ezzel párhuzamosan milyen ütemben alakítja át energiaellátásának szerkezetét.
Szerbia jelenleg nem választott egyértelműen Washington és Moszkva között. A jelek inkább arra utalnak, hogy Belgrád továbbra is több irányban próbál kapcsolatokat építeni. Az azonban már a következő időszak politikai és gazdasági döntéseitől függ, hogy az energia területén meddig tartható fenn ez az egyensúly.
