Az IPN varsói sajtótájékoztatóján Karol Polejowski alelnök ismertette az exhumálások második szakaszának eddigi eredményeit. Az ásatások első szakaszát áprilisban végezték el, a jelenlegi munkálatok pedig augusztus 7-ig tartanak.
"Az IPN szakértői két hét alatt 49 ember földi maradványait tárták fel" - mondta Polejowski. Hozzátette: az áldozatok ünnepélyes újratemetését július 30-án, a két faluban elkövetett 1943-as mészárlás évfordulóján tervezik megtartani az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) áldozatainak közeli temetőjében. Ehhez még várják az ukrán hatóságok engedélyét.
Elmondta, hogy még mintegy 300 áldozat maradványait keresik ezen a helyszínen. Közlése szerint Kijevben további 14 lengyel exhumációs kérvény vár elbírálásra.
Az intézet arra kérte a hozzátartozókat, hogy DNS-minták rendelkezésre bocsátásával segítsék az újonnan feltárt maradványok azonosítását.
A mostani feltárások több évtizedes kutatómunka folytatását jelentik. A helyszíneken, a ma már nem létező falvak területén 1992-ben, 2011-ben és 2015-ben végzett korábbi exhumálások során 674 áldozat földi maradványait emelték ki, majd temették újra.
A munkálatokat az IPN, a Wroclawi Orvostudományi Egyetem, valamint a Voliny Antiquities LLC ukrán történeti intézet szakembereiből álló interdiszciplináris csoport végzi. Ukrajna június elején adott engedélyt az exhumálások folytatására.
A lengyel történészek szerint 1943 és 1945 között az UPA nacionalista alakulatai több mint százezer, többségében civil lengyelt öltek meg a náci megszállás alatt álló Volhíniában és Kelet-Galíciában. A vérengzések csúcspontját az 1943. július 11-i, úgynevezett "véres vasárnapi" falutámadások jelentették. A gyászos eseményeket a lengyel szejm népirtásnak minősítette, és július 11-ét emléknapnak nyilvánította.
A lengyel megtorló akciók ukrán áldozatainak száma a történészi becslésektől függően eltér. A lengyel IPN 10-12 ezer közé teszi az áldozatok számát, míg ukrán történészek és hivatalos források 15-30 ezerre becsülik.
A volhíniai mészárlás máig a lengyel-ukrán kapcsolatok egyik legérzékenyebb, részben feldolgozatlan történelmi és diplomáciai kérdésének számít.
