2018. augusztus 14-én reggel a 48 éves Andrea Cerulli autóval ment dolgozni Voltri kikötőjébe, Genova olaszországi kikötővárosának nyugati szélén, amikor a Morandi autópálya hídja összeomlott alatta. Autója az utolsók között zuhant le a viaduktról, és ő is a 43 halálos áldozat között volt Olaszország évtizedek óta egyik legsúlyosabb infrastrukturális katasztrófájában.
Július 16-án Cesare és az áldozatok tucatnyi másik hozzátartozója visszatér a genovai tárgyalóterembe, ahol a bíráknak elsőfokú ítéletet kell hozniuk a hídösszeomlás ügyében folytatott perben, miután közel négy év alatt 284 meghallgatást tartottak. Az ügy egyszerre a katasztrófa felelősségre vonásának keresése és az igazságszolgáltatás lassú tempójának szimbóluma lett a bonyolult olasz büntetőeljárásokban.
Az autópálya-híd összeomlása egy nyári viharban, egy nemzeti ünnep előestéjén sokkolta Olaszországot, és évekig tartó vizsgálatokat indított el az elöregedő infrastruktúra kezelésével és karbantartásával kapcsolatban.
A katasztrófa vitát váltott ki a Benetton család által ellenőrzött Atlantia holdingtársaság és az akkori kormány között, amely az Atlantia Autostrade per l'Italiában lévő autópálya-üzemeltetőben lévő többségi részesedésének eladásával végződött.
Ötvenhét vádlott, köztük az Autostrade és az Atlantia korábbi vezetői és menedzserei, a Spea karbantartó leányvállalat mérnökei és korábbi közlekedési minisztériumi tisztviselők állnak bíróság előtt. Mindannyian tagadták a szabálytalanságot.
A legsúlyosabb vádakért a genovai ügyészek két év négy hónaptól 18 és fél évig terjedő börtönbüntetést kértek. Azonban a kisebb vádak közül sok, például az okirat-hamisítás, már elévült.
A per középpontjában a híd összeomlásának okairól szóló vita áll.
Az ügyészek azzal érvelnek, hogy az évekig tartó nem megfelelő karbantartás, a figyelmen kívül hagyott figyelmeztető jelzések és a késedelmes biztonsági munkálatok járultak hozzá az összeomláshoz, azt állítva, hogy a létfontosságú munkálatokat elhalasztották, miközben a profit továbbra is keletkezett és elosztásra került.
A védőügyvédek elutasítják ezt az elméletet. Azt állítják, hogy a katasztrófát a híd kilences számú tartókábelének eredeti tervezési hibája okozta, amelyik meghibásodott, és hogy egyetlen karbantartási program sem akadályozhatta volna meg a tragédiát.
Az ellentétes nézetek közel négy éven át tartó eljárás során hangzottak el. A per 2022 júliusában nyílt meg, és műszaki bizonyítékokat, mérnöki felméréseket és kiterjedt tárgyalótermi tanúvallomásokat is magában foglalt.
Francesco Pinto, Genova volt főügyészhelyettese, aki az ügy egy részét felügyelte, azt mondta, hogy az eljárás időtartama tükrözi mind a bizonyítékok összetettségét, mind az olasz büntető igazságszolgáltatási rendszer tágabb problémáit. „Ez a tárgyalás szinte az olaszországi büntetőeljárások strukturális válságának tünete” – mondta Pinto a Reutersnek, hozzátéve, hogy a legjobb esetben is további 18 hónapba telik az elkerülhetetlen fellebbezési tárgyalás, és legalább egy év a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletéig.
Giovanni Paolo Accinni, az Atlantia volt vezérigazgatójának, Giovanni Castelluccinak, az egyik fővádlottnak az ügyvédje más magyarázatot adott.
Accinni azzal érvelt, hogy a késedelmek nagyrészt az ügyészek azon döntéséből fakadtak, hogy kiterjedt előzetes technikai vizsgálatokat végeznek az összeomlás okának kiderítésére.
A hozzátartozók számára a jogi érvek kevésbé számítanak, mint egy egyértelmű bírói válasz megszerzése.
„Ha a felelősség nincs egyértelműen meghatározva, akkor országként komoly problémával állunk szemben” – mondta Egle Possetti, az áldozatok családjait képviselő bizottság szóvivője a Reutersnek.
